Anita & Co.

Anita végtére augusztus 16-n döntött úgy, hogy ideje kikukucskálni a nagyvilágba. Danit még sikerült lefektetni, a Dornbach ügyeletet áthívni és megnézni egy Monthy Python filmet, mielőtt tényleg kritikus lett volna a helyzet. Akkor még megvártuk a műszakváltást a kórházban, mert a szülésznők igen udvariasan jelezték, hogy 11-kor ők bizony haza szeretnének menni, így 11:15-kor még kedvesen sok szerencsét kívántak nekünk a parkolóban, miközben mi befele, ők meg elfele tartottak. A szülészet épp kongott az ürességtől, válogathattunk a rózsaszín és a kék szülőszoba között, gondoltam, még egyszer utoljára hadd legyen kék. A néni nagyon rendes volt, de úgy fél óra múlva már kicsit megsürgettem a dolgokat, mert Anita nagyon fészkelődött. Pétert csak kétszer kellett le- vagy félreültetni, egyébként hősiesen bírta, sőt még a köldökzsinórt is elvágta. Bevallása szerint leginkább titnahalhoz hasonlított az állaga. Meglepetésemre még a nőgyógyászom is előkerült, pedig a biztosításom szerint erre nem volt oka. Kicsit nehezemre esett két fájás között a vízből még udvariaskodni, de a formalitás, az formalitás. Sok dolga éppen nem akadt, egy óra alatt megjárta háztól házig (ágytól-ágyig). Anita persze üvöltött rendesen, szegény tiszta kék volt már, mire betakargatták és visszaadták. Errefele éppen nem divat újabban a babákat fürdetni amíg rajtuk a magzatmáz, merthogy az védi a bőrüket, így elég furán maszatos volt a kölyök három napig. Még most is hámlik kicsit a bőre, de majd kinövi. Peti bentmaradt még egy kicsit, megtankolt csokival, aztán hazament felmenti a Dornbach ügyeletet.
Elvileg három nap után kiengedtek volna minket, de Anita túl sokat aludt és túl gyorsan jött a tej, aztán bepangott, én meg belázasodtam, dolgoztattam a nővéreket másfél napig, amíg minden csodaszert kipróbáltak, hogy kevsebb legyen a tej és menjen le a gyulladás. Néha kicsit boszorkányok között éreztem magam, de legalább kedvesen csinálták. Még az infuziót is. A dokim aztán minden nap jött, pedig ez sincs bent a biztosításomban, de igazából fogalma sem volt, mi bajom, mert minden nap más tünetet produkáltam neki. Szegény Anitát is beadtam ügyeletbe két éjszaka, mert hidegrázassal hozzá sem mertem nyúlni. Azóta aztán rákapott a tej ízére, igazán nem panaszkodhatunk az étvágyára. Éjszaka szerencsére kicsit lassabban emészt, így egész sokat lehet aludni.
Danit kicsit megviselte, hogy bentragadtam a kórházban, főleg, hogy kedden kezdődött az új óvoda, de most már egészen egyenesbe jött az első heti krízis után. Peti hősiesen kezelte a helyzetet, írtó sokat foglalkozott Danival. A legjobb, hogy még szülés előtt vettünk egy vasrudat, amivel tandemmé lehet alakíŧani Dani és Peti biciklijét. Orrszarvú kódnevet kapta a szerkezet a családban. Hát mindenhova azzal furikáztak, a kölyök rettenetesen élvezi, hogy mint az urak, ül a hátsó ülésen, ha kedve van teker, ha nincs, csak lógázza a lábát és apa teperhet.
Anyuék is jöttek két hétre felmentő seregként, mostak, főztek, vásároltak, Danit szórakoztattak, igencsak elkényeztettek minket. Anyu mindent megvarrt, apu mindent megszerelt, a következő egy évben nincs is mit csináljunk. Sokat nem pihentek, de azért egy napra elküldtük őket Heidifalvába sétálni és pancsolni, meg naponta sétálgattak a folyóparton. Szerencsére, habár Anita elég hasfájós, éjszakánként nagyon rendesen alszik, alig kel fel, nem foglakoztatta a nagyszülőket.