Sílecke

Hetvégén végre minden összejött és beültünk az autóba, hogy elmenjünk síelni. Mármint Péter síelni, Danival meg havazni. Biztos ami biztos, mindenféle felszerelést beraktunk az autóba, kislécet, nagylécet, popsit, faszánkót, homkozót - és csodák csodájára mindenre szükség is volt. Flumserbergen kinyitották a 3km-es szánkópályát és a sípályáknak a 3/4-e is működött. Az idő csodás, felhős, szélcsendes. Apuka el síelni, mi meg nekiálltunk leszánkózni. Dani folyamatosan sikongatott örömében, akkora buckák és akkora lejtők voltak, anyuka meg szinte folyamatosan fékezett, ami néha csak illuzió volt a síkjég miatt. A gyerekért mindent... Harmadik csúszászra már 20 perc alatt sikerült leérnünk, de addigra már görcsben volt a lábam. Hihetetlen jó kaland, remélem megyünk még a hétvégén. Ebédre a szokásos sültkrumpli, aztán Danit ráállítottuk a lécére - ő akarta. Csakhogy a fiatalember úgy gondolta, hogy aki lécen áll, az már rögtön mehet a fekete pályára, az úgy elkerült a figyelmét, hogy néhány technikai részletet meg kéne tanulni hozzá. Szerencsére Prodalpon volt egy mozgójárda alig lejtő pályácskával, ahol Dani összeszedhette a bátorságát és az önbizalmát, aztán kikunyerált egy csáklyás felvonós menetet is az apjával. Kb. itt maradt félbe a dolog, mert majd összeesett a fáradtságtól. Szerencsére az M&M's mindig segít, így rövid pihenő után mehettünk homokozni és popsizni a porhóba. A nap különlegessége még a farsangi guggenzenekarok voltak, akik több időt töltöttek a bárban, mint a hangszerek mögött, viszont még a felvonón is zenéltek. Dani szerint túl hangosan, de egy domb mögül már nagyon tetszett neki a mulatság. Apuka estére jól elfáradt, másnap megérdemelte az egész család a pancsit Zurzachban.