Mától vakáció!
Megértük ezt is: Dani "elballagott" a Montessori óvodából. Szerencsére semmi könnyes nem sikeredett, az évvégi garden partyval kombinálták, ahol a szülők is kedvükre ehettek-ihattak (szörpöt :). A gyerekek előadták valami 6-7 dalocskát mindenféle nyelven (németül, angolul, franciául, olaszul), igy aztán megértettem végre, miért dudorássza Dani vég nélkül otthon, hogy dontkrááájdontkrájduuuuudontkrááááááj stb. A műsor közbenre kértem megőrzésre egy kéthónapos csivavát, mert a gazdija veszettül fotózott. Szerencsére nem pisilt le. Mi persze elfelejtettük vinni a gépet. Újabban mindig elfelejtünk. A ballagók kaptak papírt vagy érmet, de elég ciki volt, mert igazából csak Dani ment el egy év után, a többiek mind veteránok voltak. Most, hogy vége lett az ovinak, sikerült megismerkedni egy-két szülővel - jobb későn, mint soha.
A vakáció abból is látszik, hogy szivárognak hazafele a magyarok. Először Barbiék mentek el, aztán egy thalwili család, aztán a magyar ovónéni, holnap Paulináék. Legalább Stefi visszajött és Kisnoémiék is hamarosan újra közöttünk a hosszadalmas Montain View-Budapest kombináció után. Sokat nem kellett locsolni a virágaikat, mert mióta elmentek, volt vagy három nap napsütés. Most jön négy, utána újrakezdődik az esős évszak.
A vakáció örömére ma a francia ovitárssal (Léonine-Jeanne) felmentünk délután a Zugerbergre. Pechünkre a siklót épp átvizsgáták, de a postabusz is megtette a gyerekeknek, főleg, hogy hangosan tülkölt minden kanyarban. Fent hihetetlen panoráma (Zugersee, Pilatus, Titlis), negyed óra séta a játszótérre. Örömködés, bogárkergetés, aztán irány a strand. A klassz kis karibi strandra nem mehettünk, mert kutyástul voltunk, de a másikra sem mehettünk volna a kiírás szerint, csakhogy ott nem figyelt szemfüles fürdőmester. Ki is használtuk. Nehezen indultunk hazafele, annyira szép volt a tóparton, a gyerekek is maradtak volna, de hullafáradt volt mindenki. Dani kb. 5 perc után aludt be, remélem, holnap jó sokáig húzza. Lehet végre minden nap aludni...
Lausanne-t is megjártuk múlt hétvégén. Szombaton Szamcsiékkal állatkerteztünk Servionban, ahol a tigris, a tarajos sül és a játszótér volt a legnyerőbb. Megvitattuk az élet dolgait, aztán átmentünk kertipartizni Katiékhoz Tour-de-Pelizbe. Ők ott vettek sorházrészt, elég ideális svájci környéken: utolsó sor, a következő telek a tehénlegelő, így reggelizés közben ott kolompolnak az ablak alatt a barmok. A gond, hogy éjszaka sem hagyják abba igazán, reggel pedig korán kezdik. Biztos meg lehet szokni, de két éjszaka alatt nem sikerült... A gyerekek hihetetlen jól eljátszottak, őket kicsit sem zavarta, hogy két napig zuhogott az eső. Kint is voltak, bent is voltak, mindenhol jól érezték magukat hármasban. Peti elment azért egyet kirándulni Márkékkal az Eggishonra, de eléggé megáztak. Hétfőn volt Márk nyilvános védése, klassz volt, ahogy hallottam, mert Dani végialudta az egészet az autóban. A fogadás meg olyan lett, amilyenre számítottunk: sok régi barátunk eljött, nagyot pletykáltunk és utolsóként távoztunk. Még egy doktor a társaságban. Ő majd a Berkeley-n folytatja januártól - legalább nem lesz messze Mountain View-tól, ha arra járunk.
Peti el Amszterdamba Mátyással, hogy meglátogassák Tádé barátunkat a Jasitból, aki sikeresen átette matematikusi székhelyét Európába. Azért kötött biztosítást a repjegyre, hogy könnyen haza tudjon jönni komplikációk esetén.
A legújabb nagy esemény pedig, hogy bármilyen hihetetlennek tűnik, de veszünk egy lakást. Tekláék adták a tipppet, előbb a földszinti tetszett, mert volt hozzá kert, aztán maradt az emeleti, mert azt ki is tudjuk fizetni. Tekláék meg alattunk fognak lakni. Kicsit a semmi közepének tűnik még mindig, de közel van a vonat és nincs túl messze az óvoda, főleg biciklivel. Dani előre örül, mert két vécé lesz benne, no meg jó eséllyel egy macska. De csak ha nagyon jók lesznek a srácok. Dani attól is irtó boldog, hogy a teraszról látszanak majd a vadlovak, és végignézheti az egész építkezést. Azt hiszem, mi magunk lepődtünk meg a legjobban, mert másfél hete még eszünkbe sem igazán jutott semmi igazán hasonló, bár töprengtünk valamiféle befektetésen. Szegény Peti egész héten bankokkal kelt, bankokkal feküdt, pont jót fog tenni neki egy kis holland-lengyel kultúra. Hát így jártunk.
A vakáció abból is látszik, hogy szivárognak hazafele a magyarok. Először Barbiék mentek el, aztán egy thalwili család, aztán a magyar ovónéni, holnap Paulináék. Legalább Stefi visszajött és Kisnoémiék is hamarosan újra közöttünk a hosszadalmas Montain View-Budapest kombináció után. Sokat nem kellett locsolni a virágaikat, mert mióta elmentek, volt vagy három nap napsütés. Most jön négy, utána újrakezdődik az esős évszak.
A vakáció örömére ma a francia ovitárssal (Léonine-Jeanne) felmentünk délután a Zugerbergre. Pechünkre a siklót épp átvizsgáták, de a postabusz is megtette a gyerekeknek, főleg, hogy hangosan tülkölt minden kanyarban. Fent hihetetlen panoráma (Zugersee, Pilatus, Titlis), negyed óra séta a játszótérre. Örömködés, bogárkergetés, aztán irány a strand. A klassz kis karibi strandra nem mehettünk, mert kutyástul voltunk, de a másikra sem mehettünk volna a kiírás szerint, csakhogy ott nem figyelt szemfüles fürdőmester. Ki is használtuk. Nehezen indultunk hazafele, annyira szép volt a tóparton, a gyerekek is maradtak volna, de hullafáradt volt mindenki. Dani kb. 5 perc után aludt be, remélem, holnap jó sokáig húzza. Lehet végre minden nap aludni...
Lausanne-t is megjártuk múlt hétvégén. Szombaton Szamcsiékkal állatkerteztünk Servionban, ahol a tigris, a tarajos sül és a játszótér volt a legnyerőbb. Megvitattuk az élet dolgait, aztán átmentünk kertipartizni Katiékhoz Tour-de-Pelizbe. Ők ott vettek sorházrészt, elég ideális svájci környéken: utolsó sor, a következő telek a tehénlegelő, így reggelizés közben ott kolompolnak az ablak alatt a barmok. A gond, hogy éjszaka sem hagyják abba igazán, reggel pedig korán kezdik. Biztos meg lehet szokni, de két éjszaka alatt nem sikerült... A gyerekek hihetetlen jól eljátszottak, őket kicsit sem zavarta, hogy két napig zuhogott az eső. Kint is voltak, bent is voltak, mindenhol jól érezték magukat hármasban. Peti elment azért egyet kirándulni Márkékkal az Eggishonra, de eléggé megáztak. Hétfőn volt Márk nyilvános védése, klassz volt, ahogy hallottam, mert Dani végialudta az egészet az autóban. A fogadás meg olyan lett, amilyenre számítottunk: sok régi barátunk eljött, nagyot pletykáltunk és utolsóként távoztunk. Még egy doktor a társaságban. Ő majd a Berkeley-n folytatja januártól - legalább nem lesz messze Mountain View-tól, ha arra járunk.
Peti el Amszterdamba Mátyással, hogy meglátogassák Tádé barátunkat a Jasitból, aki sikeresen átette matematikusi székhelyét Európába. Azért kötött biztosítást a repjegyre, hogy könnyen haza tudjon jönni komplikációk esetén.
A legújabb nagy esemény pedig, hogy bármilyen hihetetlennek tűnik, de veszünk egy lakást. Tekláék adták a tipppet, előbb a földszinti tetszett, mert volt hozzá kert, aztán maradt az emeleti, mert azt ki is tudjuk fizetni. Tekláék meg alattunk fognak lakni. Kicsit a semmi közepének tűnik még mindig, de közel van a vonat és nincs túl messze az óvoda, főleg biciklivel. Dani előre örül, mert két vécé lesz benne, no meg jó eséllyel egy macska. De csak ha nagyon jók lesznek a srácok. Dani attól is irtó boldog, hogy a teraszról látszanak majd a vadlovak, és végignézheti az egész építkezést. Azt hiszem, mi magunk lepődtünk meg a legjobban, mert másfél hete még eszünkbe sem igazán jutott semmi igazán hasonló, bár töprengtünk valamiféle befektetésen. Szegény Peti egész héten bankokkal kelt, bankokkal feküdt, pont jót fog tenni neki egy kis holland-lengyel kultúra. Hát így jártunk.
posted by Evi at 11:28 AM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home