Képek

Íme néhány kép Svájcból:
A tavunk szélcsendben sétahajóról. Távoli párában a háromezresek. Vitorláshajót szinte lehetetlen bérelni, helybeliek szerint a Bodeni tavon és a Lago Maggioren lehet legközelebb. Be kell lépni valami klubba úgy tűnik.


Hasonló kis kellemes éttermek vannak mindenfele a tóparton és a környező dombokon. Ideális hely, kevésbé ideális árakkal :)

Dani legújabb fényképe, pancsi a teraszon a délutáni 30 fokban. Uszoda után, csakhogy biztos eleget fürörjön aznap. És még jött a rendes fürdés is...

Dani szerel. Ekkor már második hete nem raktunk össze egyetlen bútort sem, ezért lelkes volt. Az első héten, ha meglátta a szerszámokat, üvölteni kezdett.

Weldinsel a szabadstrandos pancsi, gyerekekkel, folyami úszással, bratwursttal és a 16 fokos vízzel. No meg a hatlamas foci vébé kivetítővel.

Dani trónol a vonaton az új bicikliülésében. Azóta rászereltük a bringára és ott feszít benne. Járunk vele rendesen tekerni, bár azóta az új sárga biciklije is megérkezett, és nehéz választani a sok közlekedési eszköz között (anyu kerékpár, roller, sárga bicikli, gyalog, vonat).

Így mulat a svájci. Az állomáson valami évfordulós esemény van, szimfónikus zenekar húzta a keringőt (?), lehetett sörözni, jöttek a csinos felkérőleányok és a kevésbé csinos felkérőfiúk, hogy mindig legyen, aki ropja, de az idősebb korosztályt nem kellett félteni.

Egy újabb hét

Múlt héten jóóó sok minden történt. Töretlen a nyáridő, Danival sokat jártunk pancsolni. Sajnos az első alkalommal kicsit megpirult a válla, utána csak polóban mászkálhatott. Az adliswili uszoda/strand kb. öt perc séta rollerrel. Ugyanis újabban mindenhova rollerrel járunk. Szép piros, ám csak két kereke van, amin Dani egész addig felhaborodott, amíg rá nem jött, hogy a nagyoknak mindnek kétkerekűje van. Azóta már büszke magára. Kisebb, belátható távolságokon remekül boldogul egyedül, egyébként tartani kell a kormányrudat, de még így is sokkal gyorsabban eljutunk bárhova, mint gyalog. Ráadásul remekül fejlődik az egyensúlyérzéke és a merészsége, mióta rollerezünk. A starnd nagyon klafa, van kismedence kiscsúzdával, nagymedence nagycsúzdával, játszótér, focipálya, fagyizó. A víz egy kicsit hüvös, mozogni kell benne. A helyi gyerekeken látszik, hogy sosem ismerték a sárvári hőforrást, sem a japán onseneket, mert rögtön fejest ugrottak bele, nemúgy, mint mi. Dani most vasárnap Zurzachban egy pillanatig sem habozott, és úgy kellett kivinni a vízből, annyira tetszett neki a 32 fok. Adliswilben pedig inkább a fagyit szokta választani. Persze szokás kérdése, mert amikor szerda este elmentünk Roelékkal az egyik zürichi strandra, akkor már nagyon élvezte a 16 fokot is. Lehet, hogy ma délután már fejest ugrik. Egyébként újabban leginkább úszni akar, és már egész szépen tartja a lábát, mióta rájött, hogy a gyorsúszás tulajdonképpen fröcskölést jelent...
Ez a Werdinsel is nagyon klafa hely Höngg alatt. Szabadtéri szabadstrand a folyóban. Elég gyors folyású a Limmat, ezért négy lépcsőt tettek ki, hármon be lehet menni, az utolsón meg csak ki. Hatalmas táblára kiírták, hogy az az utolsó állomás, ki kell menni, mert utána igen messzire van a következő kiszálló. Biztos, ami biztos, mindig ott ül egy baywatch bácsi is. A folyó 16 fokos, de amekkora hőség van mostanában, nagyon frissítő volt, csak mozogni kell benne erősen. Péter megpróbált a közepén visszafele úszni, de még úgy is csak lefele haladt. Kicsiket nem lehetett bevinni, maradt a gyerekmedence, ott is hatalmas pancsolás, fröcskölés ment. És bratwurst mindenfele, sörrel, foci vébével hatalmas kivetítőn.
Zurzachba hétvégén aztán úgy jutottunk el, hogy szombat reggel hirtelen elindultunk biciklit venni az Athleticumba a város tulsó felére. Zürich tényleg kisváros, mert a legtulsó fele is alig több, mint egy óra tömegközlekedéssel. Dietlikon a nagy bevásárlóközpont, minden van 1Okm2-en, amit el lehet képzelni, és persze kebab is. Legnagyobb meglepetésünkre találtunk egy 25O frankos női bicajt, amire állítólag rá lehetett szerelni a kiválasztott gyerekülést. Nagyon megörültünk, mert 4OO volt a következő licit, határ a csillagos ég. Másnap reggel aztán nekiálltunk szerelni, és csak szereltünk, és szereltünk és szereltünk. Ugyanis tényleg rá lehetett aplikálni az ülést a csomagtartóra, de előbb le kellett fűrészelni egy bovden(?)vezető fémcsövecskét, háromszor átállítani a csomagtartó dőlésszögét és újra beállítani a féket. No és mindezt kitalálni. Aztán Petinek kerékcsere. A két bringával délután négyre lettünk kész. Peti is kész volt teljesen. El is mentünk cserébe kicsit biciklizni a sihlwaldi Naturparkba. Merthogy ott vannak vidrák és hódok. Gondolhattuk volna, hogy ha a vadaspark szomszédja, sok állatra itt sem számíthatunk, de tettünk egy próbát. És vesztettünk. Az út gyönyörű végig a folyó mentén felfele, mindenfele pancsoltak benne az emberek. Nekünk ezzel tök szerencsénk van, nincs leszabályozva a folyó, ezért nincs a gátak miatt fürdési tilalom. Viszont van áradásriadó (?), és még mi is éppen beleesünk. A Naturzentrum erdei iskola jellegű, mindent meg lehet tudni, amit a fáról, fákról tudni lehet. Két paci a látványosság, egy klassz, faragott játszótér faragott állatokkal, ahol Péter még viccelődött is, hogy ez lesz a legigazibb hód aznapra. És tényleg. Merthogy éjszakai állatok, ezért éjjel 11-től kivilágítják őket, de nappal hiába is keressük a hódokat. Vidrákat szintén nem láttunk, viszont legalább akadt egy folyami akvárium. Dani szerint bálnák, cápák és barrakudák lakták. Gyerekeknek szerintem azért élvezetes, van csomó tábla, amikkel lehet játszani (mágnese élőhelykereső, ua. táplálékra, forgatható táblák, felfűzött táblák stb.), Peti szerint pedig a magyarázatok is érdekesek voltak. Szóval megéri. Csak állatokra nem kell számítani.
Most pedig kezdődhet a hét.
Ja tényleg. Elmentünk a magyar oviba múlt héten. Heti kétszer 3 óra, két kedves ovónénivel, nyolc kollegával. Azt hiszem, hetente egyszer eljárunk majd, hadd legyenek magyar gyerekek is. Bár most már összesen három másik családról tudunk a faluban, csak meg kéne valahogy találni őket. Lehet, hogy jön a telefonkönyv? Az Athleticumban is összefutottunk egy fiatal magyar párral, ők is nagyon kedvesek voltak. Azt mondják, sok a magyar program. Hát majd meglátjuk, hogy alakulunk.
Daninak a legújabb módija, hogy nem alszik délutánonként, hanem inkább egy órán keresztül mesét olvasunk. Kipiheni magát, aztán kezdődhet a mulatság. Este viszont 9-kor alszik reggel 8-ig kb., és csak vécére kel fel. Merthogy elfogyott a pelanka, és nem is vettünk másikat. Egy gumilepedő viszont elkéne, de még nem találtam. Dani nagyon büszke magára, hogy már ilyet is tud.