Nyárelő

Ismét beköszöntött a nyár. Egyszer már próbálkozott május végén, akkor az egész magyar kompánia a strandon töltötte a délutánokat. Egy hét hőség után jött egy hét felhős-esős idő, de tulképp csak hétvégén és péntek délután zuhogott, mikor kemencés pizzázást terveztünk Paulináéknál. Egyébként csak viráglocsoló záporok voltak, főleg éjjel. Előkerülhetett újra a gumicsizma és az esőkabátok, de a tavalyi évhez képest szinte alig esett. De arra már senki sem emlékszik. Állítólag a tavalyi volt az egyik legpocsékabb nyár (egy hónap zuhé, egy hónap hőguta), de már kezdődhetnek az idei panaszkodások... Mindenesetre minket nem zavar. Danit legkevésbé. Mikor vasárnap kinéztünk az ablakon és mondtuk neki, hogy most bele lehetne felvonózni a felhőbe, rohant és húzta a gumicsizmáját. Nem várt fejlemény volt, de ilyesmire nem lehet nemet mondani, ha esik, ha fúj. Peti otthonmaradt gyógyulni, mi meg neki a kalandnak. Tényleg belementünk a felhőbe, Dani szinte sikongatott örömében. A jól megérdemelt narancslé után az étteremben pedig legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy márpedig most lesétálunk a hegyről, hiába van retúrjegyünk. Erre aztán végképp nem lehetett nemet mondani, hát nekivágtunk. És végigcsinálta egy rossz szó nélkül, pedig csúszott az ösvény rendesen, láthatólag még élvezte is, hogy néha seggreülünk és fejünkre rázzuk a fákról az esőt. Ha mást nem is, ezt igazán a hétfői erdei oviexpedicióknak köszönhetjük... Irtó büszke volt magára, hogy úgy csinálta, ahogy apu szokta és nem, mint a turisták...
A héten aztán lassan visszajött az igazi jóidő, éjszakai viharokkal, napközben megint lehetett a tóparton pancsolni, játszótereken hűsölni. Pénteken elmentünk Evelin, az orosz kislány szülinapi bulijába, de három óra után eljöttünk, mert csak nem akart vége szakadni és igazán szívesebben áztattam a lábam a tóban. Dani ráadásul csak Evelint ismerte, így aztán anyut foglalkoztatta. A partra később lejött Peti és Paulináék is piknikezni, a gyerekek rettenetesen élvezték, este tízkor alig lehetett őket hazacibálni, no meg kiszedni őket a vízből.
Peti a héten itthon maradt a laptopjával, kapott igazolást hétfőn az orvostól, de csütörtökön már bemerészkedett interjúztatni. Mostanra talán már összeszedte magát rendesen, elég rendesen elkapott valami bacis torokfájóst.
Daninak megjött a papír, hogy felvették ősztől a sarki oviba, ráadásul Vivivel egy osztályba. Már nagyon várja. A Montessoriban persze kicsit csodálkoztak, dehát csak a kistesóra hivatkoztam. A havi rezsicsökkentés nem téma errefele...
Ezen a hétvégén Dani leginkább apuval kolbászolt mindenfele, nekem sürgős alhatnékom lett, nehogy lebetegedjek. Egész jól működik a dolog, bár Dani ma már nem volt olyan lelkes a hajókázástól, mint tegnap a frizbizéstől. Bepróbálkozott egy harminchét fokos hőméréssel is, remélem, nem lesz belőle semmi.
Közben elkezdődött a kavarás a gyerek anyakönyve körül, ugyanis vagy Dani óta változtatták meg a szabályokat vagy egyszerűen csak más kantonban lakunk, mindenesetre kisült, hogy kell a mi, hat hónapnál nem régebbi születési anyakönyvi/házassági kivonatunk. Ezen kicsit kiakadtunk, mert a házassági még hagyján, de azért megszületni már csak egyszer születik az ember. Ráadásul ez még nem számítógépből megy, az eredeti helyen tudják csak kiállítani, esetemben Siklóson. Szerencsére levélben is működik a hivatal, Pesten meg Laci bácsinak kiadtak mindent, mert közeli hozzátartozó. Most már csak az a kérdés, hogy elfogadják-e majd a francia verziót egy német kantonban vagy mennünk kell vele Bernbe pecsételtetni... Így a kislánynak még jó lenne néhány hetet várnia, amíg kezünkben minden papír, egyébként ki tudja, milyen bonyodalmak kezdődnek.