Volt egyszer a jóidő

Aztán el is múlt, mert három napja özönvíz van, olyannyira, hogy még Péter is rászánta magát egy új kabát megvételére és már egy pulóveren is gondolkodik. Dani egész jól tűri a helyzetet, leginkább Kisnoémivel kommandóznak valamelyik lakásban (aki kikéri magának, mert ő már nagy). Tettünk egy kísérletet a játszóházra, de amilyen dühöngő hangulat uralkodott, inkább kimentettük a gyerekeket másfél óra után. Ma Kriszta elvitte az egész bagázst vásároni Stefistől, kicsit fura itthon egyedül.
A folyó árad, de annyira, hogy Peti ma lefényképezte, a pocsolyákban lehet ugrálni, tetőtől talpig vizesnek lenni. Kistesónak a fronttól sem jött meg a kedve, hogy körbenézzen a nagyvilágban. Pedig igazán rendes front volt, mert hétfőn még 35 fokban áztunk a medencében az ovis bandával, másnap meg elővettük a pulcsikat.
Peti még mindig a lakáshitelekkel ügyködik, lassan komoly közgazdász lesz belőle, mert kamatlábakkal álmodik. A bankok és a hitelek variációnak száma végtelen, így leegyszerűsítettük a lisátát hat bankra és egy hármas konstrukcióra, hogy versenyeztetni lehessen őket, no meg hátha hajnlandó valamelyik még olcsóbbat kínálni.
Időközben a cégnél megemelték az apasági szabadságot két hétről négy hétre, így Péter tulkepp minden hónapban lesz egy hetet szabin és még mindig marad 3-4 hét a rendesből. Tervezgetjük is már a téli vakaciót a hegyekben!
Dani változatlanul élvezi a vakaciót, bár ezerszer fáradtabb, mint az ovi alatt. Simán alszik fél kilencig, amit cseppet sem bánok és egész békésen elvan itthon is, ha mindenfélét játszunk. Kettőnk közül általában nekem lesz előbb elegem a négy falból...
Talán más most nincs. Se szúnyog, se tetű.