Mediterrán nyár

Zürichben továbbra is tart a sohasemlátott jóidő, lassan még a híres svájci fű is kiszárad, akárcsak otthon... A hőmérő leginkább harminc fok körül mozog, a levegő viszont alig. A héten valahogy még a délutáni viharok is elmaradtak. Dani pedig már igazán jól el tudta mondani, hogy mi történik, mikor két felhő találkozik, és számoltuk együtt a vihar középpontját. Lassan már strandra is csak késő délután érdemes kimenni, úgy éget a nap.
Múlt hétfőn megvolt a lánybuli (szokásos kiskör hajóval), Danit is elvittem. Nagyon kedves magyar leányok gyűltek össze egy hajókázásra. Napsütés és sült krumpli mellett tárgyalták a világ folyását a hajón. Dani estére teljesen kibukott, de Peti is épp azzal a vonattal igyekezett haza, mint mi, úgyhogy az apjától teljesen felébredt, mint mindig.
Másnap falmászás, nagyon klafa volt megint, most már tényleg visszafelé hajló részen kellett volna átküzdeni magunkat, de két és fél óra torna után nem akaródzott a dolog. Elég fura volt háttal lefele lógni, de egyáltalán nem olyan rémísztő, mint amilyennek alulról kinéz. Még lesz egy igazi óra, mikor megtanítanak esni, de ma Lina megszervezett egy kisebb edzést a fix kötelekre. Peti nagyon rendes, mert Dani megint mehet az céges oviba.
Kedden reggel anyuék is megérkeztek, aznap nemigazán lehetett semmit sem csinálni, teljesen kész voltak az éjszakai vezetéstől, felváltva aludtak. Azért sétáltunk egy picit a faluban, a szokásos délután hőségben és kimentünk a strandra. Danival persze madarat lehetett fogatni, mikor előkerültek az otthoni dolgok. A nagyszüleinek is örült persze, azanp alig evett valamit.
Másnap nekivágtunk a Felseneggnek felvonóval, onnan pedig az Üetliberg Kulmra. Másfél óra sétának van kijelezve, nekem nem tűnt fel soha, hogy valami komoly dolog lenne, de félúton átcsúsztunk a túlélőtúra irányába, annyira meleg volt, anyuéknak meg kondija nem sok. Hősiesen legyűrték a távolságot és a szintet, de utólag nem győztem elnézést kérni (igazi japánosan...). A kilátásért és a kalandért talán megérte, de aznap már nem lehetett őket a hajókázásra is rábeszélni, másnapra maradt. Így is jól sikerült, bár csak kora délután indultunk a mosás miatt (csütörtökönként tudok mosni). Peti is kiugrott a cégtől egy kicsit beszélgetni, aztán ment is vissza dolgozni. Szerencse, hogy ilyen központi helyen van a cég. A hajókázás mint mindig, klassz volt, visszafele kiszálltunk Wollishofenben és még strandoltunk egyet a kikötőben.
Pénteken Rapperswil a Knie Kinderzooval. Nagyon vicces hely egy gyönyörű kisvárosban. Nem nagy, felnőttként negyed óra alatt körbe lehet járni, de gyerekeknek ideális. Van minden, ami a kicsiknek kell, kisállat, nagyállat, kisállat etetés, elefánt etetés, elefánton lovaglás, pónin lovaglás, tevén lovaglás, lóvonatozás, hatalmas játszótér, mozi egy ámbráscet belsejében, fókashow, de olyan jó, amilyet delfináriumokban nem csinálnak.
Tervben volt még a 841m-es fahíd végiggyaloglása is, de mivel nem volt kedvünk hőgutát kapni a tó közepén, őszre halasztottuk a programot.
Szombat délelőtt apuék el kényelmes tempóban, hogy hétfőn már dolgozhassanak, mi meg délután felpattantunk a bringára és nekivágtunk az Üetlibergnek. Ugyanis céges bbq készülődött a hegyoldalban félúton felfele. Peti szerint háromnegyed óra lett volna feljutni, lett belőle másfél, mert ez a hegy valahogy sokkal de sokkal meredekebb volt, mint ahogy mi az képzeltük. Ráadásul rövidítettünk egy turistaúton felfele, ami teljesen pocsék ötlet volt így utólag, mert edzőcipőben, biciklivel, amiben hol benne ült Dani, hol nem - hát néha elég határeset volt. De megcsináltuk.
Kellemes hangulatú esemény volt a Google parti, akadt néhány gyerek is, használtuk rendesen a játszóteret, a többiek meg a sört és a húsokat. Dani előadta a szokásos üvöltök-mindentől-menjünk-haza típsú műsorát, amit három szelet sütivel és egy dinnyével lehetett korrigálni. Lefele nagyon klafa volt, csak gurultunk és gurultunk és gurultunk....
Másnap Roelékkal Zug - szintén biciklivel. Kicsit nehezünkre esett elindulni, de az út nagyon kellemes volt, szinte alig emelkedett. Két óra alatt lent is voltunk a tóparton. Valahogy jobban tetszett, mint a mi tavunk, talán mert magasabbak a hegyek a partján. Dani nemigen ment be a vízbe, csak akkor akaródzott neki, mikor már épp indultunk. Fagyi a Mövenpickben, aztán irány Adliswil. Danival mi csak az állomásig jutottunk, mert ott lebillent a feje és úgy is maradt. Szerencsére Marej is eljött velünk vonattal, mert egyébként dunsztom nincs, hogy tudtam volna le-felkaparni magunkat a vonatokról. Otthon épp csak begyújtottuk a bbq, mire a srácok is hazaérkeztek, volt nagy lakoma. Dani is felébredt közben és kezébe vette az irányítást, nagy büszkén forgatta a húsokat a tüzön.