Amerikán innen és túl

Tervek: Péterhez kimenni két hétre Kaliforniába, hogy ne legyen már megint ennyire szétaprózva a csalad a világ két végén. Eredmény: egy hét Magyaroszág, ha lehet, még messzebb egymástól. Ugyanis miután a fél ovi lebetegedett, majd jómagam, Dani indulás előtti éjszaka előadta a szokásos műsorszámát.
A részletek: tervezett indulás október 7-én reggel 5:35. Dani okt.6-án este 8-kor 39.7 egy óra alatt. Innentől kb. olyan volt, mint egy rossz akciófilm. Folyamatos chatkapcsolat Péterrel, aki közben a drótnélküli hálójával egy értekezleten ült. Kideríteni az utazási biztosítást, repjegyeket, orvosi ügyeletet. Az összes British Airwazs iroda beárt 8-kor Európában, aztán mire rájöttünk, hogy nemzetközi világban élünk (9ó10), a londoni iroda is bezárt (a reptereken szintén), online már nem lehet lemondani csak becsekkolni... Elő a new yorki telefonszámot. Közben kiderült, hogy mindenképp kell egy orvosi papír Daniról. Anyu ékes svájci németséggel letárgyalta az ügyeletettel, hogy a szomszéd faluba kell átvinni a gyereket (10ó10). Nyomtattam egy papírt, amit csak le kellett a dokinak pecsételni, de a pasi tetőtől talpig megvizsgálta a gyereket és többször elmondta, hogyan kell lázat csillapítani... 11-re visszaértünk. 11:30-ra kisült, hogy csak európai idő szerint éjfélig lehet lemondani a jegyet, 11:45-re, hogy csak nekeem. 11:50: az amerikai telefonszám Európából nem hívható. 11:55-re megvolt az új telefonszám, az autómata kb. 2 percig beszélgetett, mire kapcsolt valakit. 11:57-re sikerült lemondani. Kb. 100 frank veszeteség, plusz családegyesítés.
Dani rendes volt, tényleg öt napig nagyon beteg volt, mert ha csak egy futó egynapos láz lett volna, dühös lettem volna. Szegényke nagyon megküzdött, mindent megtett, csakhogy ne kelljen hütőfürdőznie, mint Boribonnak. Hét közepére már összeszedte magát,addigra kisütöttük, hogy talán mégiscsak hazamennénk. Autóval-vonattal, addig-addig haboztam, míg már nem jutott hálókocsi, csak ülés. Dani teljesen feldobódva, alig akart elaludni, éjszaka csak kétszer estek majd hasra a lábában, ami túllógott az ülésen.
Anyu ki tudott jönni, mikor engem kapott el az influenza és vitte oviba Dani, főzött, mosott, vásárolt, sporthetet tartott. Otthon annyit már nem találkoztak, mi mentünk fel Diósdra, hogy a kölykök sokat együtt lehessenek. Hamar egymásra hangolódtak. Visszafele megint Szentgotthárd, rokonok, Őrség, jutott mindenféle program. Jó volt azért már elindulni hazafele, Dani már csütörtökön elkezdett vonatosat játszani, ami ma is tart még. Reggel érkeztünk, couchette egész kellemes volt, a reggeli borzasztó, Dani nagyon rendes, végigaludta az utat és egyszer sem esett le. Klassz volt hazajönni, délután fel is szaladtunk a felvonóval a hegyre, lefele pedig Dani végigsétálta az utat, igaz elég kínnal-keservvel. Sokat kellett mesélni. Holnap pedig újra ovi, Fabrice jön hétvégére, Péter pedig két hét múlva.