Skarlát, tetű, kullancs, vadméh

Szóval ez úgy kezdődött, hogy a Detti és Panni eljöttek látogatóba. Hajnali fél hétkor meg is érkeztek, ahogy illik a pesti gyorssal. Nyolckor meg már telefonált is Paulina, hogy segítsünk, ha tudunk, Vivi tele van tetűvel. De tényleg. Peti elment a gyógyszertárba samponért, másnapra kisült, hogy náluk minden lányra jutott vadállat. A héten aztán mindenki a fejét vakarta, ha volt tetűje, ha nem. Kisült aztán hétközben, hogy valami invázió van épp a faluban, az összes iskolát, óvodát végigellenőrzik. Szegény Paulina a héten mást sem csinált, mint szedegette az áldozatokat a lányok hajából. Mi meg vakaróztunk, már akkor is, ha csak rájuk gondoltunk. Üdvözöljük Svájcban!
Hétfő lévén zuhogó eső, Danit nem engedtem oviba, nehogy ráfázzon a köhögésére. Délután vittük orvoshoz, de előtte azért megjárattuk hullafáradt vendégeinket az Albis szeles, viharos gerincén. Jutalomként sültkrumpli járt ebédre. Kilátás persze alig, de a gyerekek legalább vidáman körhintáztak és tehenet etethettek. A dokinál az újabb meglepi: mégha nem is vettük igazából észre, de Daninak tulképpen skarlátja volt/van. Ezen kicsit meglepődtem, mert se igazán láza, se foltjai nem voltak a kölyöknek. A streptococust azért elhittem a gyerek nyelvét látva, mégha nem is mutatta ki a garatkenetvizsgálat. Telefon az oviba, hogy a héten ne várják Danit, Barbara néni kicsit aggódott a többi gyerek miatt, de szerintem a tetűinvázió nagyobb veszélyt jelentett akkoriban. Dettiék meg mi mást tehettek, mint maradtak.
A hétre remek vendégidőt ígértek (16 fok, záporok, zivatartok, erős szél, napsütés alig), a fürdőruhát el is pakolták jó mélyre. Pénteken azért meglógattuk a lábunkat a tóban, de a 15 fokos víz már a gyerekeknek sem tetszett annyira... Mi mást csináltunk a héten? Eljutottunk Rapperswilbe az állatkertbe, mikor csak a szél fújt. Dani tevegelt, Panni "csak" az elefántlovaglást és -etetést akarta kipróbálni. A fókák és a játszótér persze magasan vert minden mást. A városban is megpróbáltunk sétálni, de épp arrajárt egy hatalmas zivatar, hát hazaszöktünk. Szerdán a kicsik magyar oviba mentek a jóidőre való tekintettel, mi meg vásárolni és a belvárost végigrohanni. Meg sem áztunk. Csütörtökön aztán végre jutott igazi szép idő is, gyorsan beültünk az autóba és elrobogtunk Schaffhausenbe.
Véletlenül a svájci oldalról mentünk a kastélynál parkoltunk, de máshogy nem is csináljuk majd ezentúl. Hihetetlen jó a kilátás onnan, egészen testközeli a vízesés (=ránkfröcsköl), át lehet hajózni a túlpartra, korlátlanul lehet csodálni a zuhatagokat. Ebből a szögből már tényleg lenyügöző volt. Megfelelő óra játszóterezés után körbesétáltuk az egészet, Dani meglepő módon nem is reklamált a fáradtságért, alig várta a fagyit. Azt hiszem, kezd rájönni, hogy mindig próbálunk valami barátságos eseményt is szervezni a sok "szenvedés" közé...
Hazafele megálltunk a Ka:ferbergen, ahonnan a tipikus zürichi képeslapot szokás fényképezni: város-tó-zöld dombok-zöld hegyek-sziklás hegyek- havas hegyek. Most a zöld dombokig jutottunk, a többin zivatarfelhő csücsült. Panniék megetették a dámszarvasokat, aztán irány haza. Detti vette észre a kullancsot Dani fülén, harmadikra szerencsére sikerült kiszedni minden porcikáját. Aztán most figyeljük, mert mégha büszke is az első vadállatára, ez Svájc legfertőzöttebb része.
Péntek délelőtt Teklánál vigyáztunk egy kicsit Dávidra, mert elmentek letárgyalni egy lakásvételt, ami gyerek nélkül egyszerűbb móka. A vadaspark lábánál laknak, így nem volt ok panaszra: az őzek és gidák jöttek a kerítés mellé legelni, míg a gyerekek a hintát nyúzták. Aztán irány az Üetliberg! Gyerekek valahogy mindig imádják a vonatozást, a hegy tetején pedig megkűzdhettek a Naprendszer modelljével és a lámpafejű szarvasszörnyekkel, no meg a kilátó lépcsőivel. Egy fagyiért mindent... Főleg, hogy utána mehettek játszóterezni, vonatozni, villamosozni, hajózni. Átmentünk Wollishofenbe a strandra, de a kacsakergetés jobb programnak bizonyult a fürdésnél. Peti is befutott, aztán szaladtunk haza, mert Paulináék kemencés pizzát sütöttek és minket is meghívtak. Megérte a sietséget, ilyen finomat még nem ettünk! A gyerekek is ették, mint a cukrot, Dani szerintem egy hét alatt nem eszik annyit, mint akkor este. Aztán persze le is rohangálták a házak között.
Utolsó napra Dettiéknek kijárt a gyönyörű idő. Felmentünk a hegyekbe: Bürgenstock Luzern felett. Mivel nem hittük el, hogy nincs ingyenes parkoló egy hegyen, hanem az egész kvázi privát szállodakomplexum, kicsit körbejártuk a hegyet minden oldalról, aztán megadtuk magunkat. 255 m szint gyaloglás várt ránk a gerincen szamócás, málnás, tehénlepényes erdőben. A partról indult sikló is, de arról nem tudtunk. Fura mód jeleztek egy liftes utat is, amit egész addig nem értettünk, míg a csúcson meg nem láttuk a liftet, ami vagy 2OOm szintet tesz meg a sziklafal oldalában. Schindler építette több, mint száz éve, állítólag csak azért, hogy megmutassa a németeknek, ilyet is lehet. Gyönyörű kilátás a Vierwaldstadtseere, de elég egészségtelennek tűnt maga a lift. Szerencsére nem működött, pedig akkor lehet, hogy kipróbáltuk volna a Felsenweggel együtt, ami a sziklafalba vájt ösvény a szállodáig. A kilátónál aztán megtörtént a hét utolsó drámája: Dani nadrágjába bemászott egy vadméh és úgy megijedt, hogy megszúrta. Dani persze még jobban megijedt, rettenetesen üvöltött szegény, alig lehetett megnyugtatni. Peti kiszívta a sebet, szerencsére nem lobbant be Dani lába, csak fájt. Mikor elmúlt a dráma könnyes része, már büszkén mutatta még idegeneknek is, hogy micsoda harci sérülése van: lehúzta a nadrágját és csak annyit mondott, hogy "kuck mal"... Hazafele persze bealudt az autóban ennyi izgalom után. Egyébként meglepő módon nagyon élvezte az egész kirándulást, azt hiszem, megérett a túrázgatásra. Tavaszra már az egész család mehet, ki háton, ki lábon. Panni meg mint a kiskecske ugrált szikláról sziklára, bár ő egész héten pörgött, annyi minden történt vele és körülötte... Nagyon jól kijöttek egymással, Panni volt szinte az első vendéggyerek, akivel Daninak egy rossz (=féltékeny) pillanata sem volt. Este még megálltunk Zugban a strandon, hogy a kislány azért csak mártózzon egyet. Ez az egyik legszebb strand a közelben: pálmafás, füves, homokos, szemben a Rigi és a Pilátus, messzebbre a Titlis. Idilli, ha épp meleg a víz.
Bucsúzásként vacsi után még Petivel elmentek a helyi bucsuba dodzsemezni, körhintázni, vattacukrot enni, remélem, jól aludtak a vonaton....
Vasárnap Tündéékhez voltunk hivatalosak strandoni és vacsizni. Peti bicajjal ment, csak kicsit elszámoltuk az időt. Nem sikerült három hegyláncot megmásznia 3 óra alatt, így aztán mikor végleg utolértek minket az aktuális záporok, összeszedtük valahol és begyömöszöltük az autóba biciklistül. Eleget ázott-fázott aznapra a villámok között.
Elvileg ez a hét egész normális lesz, aztán hétvégén Lausanne, utána hétvégén Peti Amszterdamban Mátyással, utána a madridi Paco két napra, valamikor Zsüzsüék Limoges-ból. Remélem, valamikor szülni is jut időnk :)