Szervíz nem svájci módra

Csakhogy ne panaszkodjon az ember, hogy Svájcban mindenért lenyúlják az embert... Rettenetesen nőies módra megzúztam tolatás közben egy fatuskóval az Opel hátulját, de olyan sikeresen, hogy elgörbült a zárszerkezet. Egy napig még úgy-ahogy működött, de mikor jöttünk volna hazafele Bad Ragazból, hármunknak fél óra munkába telt becsukni. Szó sem lehetett újabb próbálkozásról. Kedd reggel Peti megborotválkozott és átgurult a szomszéd szervízbe. 900-1000 frank fényezéssel együtt (közben a kollegák egymás között: "-Te, szedtél már szét Opel ajtót? - Nem, de nem lehet annyira bonyolult."), hanem inkább menjen fel a karosszérialakatoshoz a hegyre. Fel is ment. Az árfolyam nem változott, mire Péter igen szomorú lett. Erre a pasi szó nélkül bement, kihozott egy vésőt meg egy kalapácsot, kettőt odacsapott - és azóta és működik hibátlanul. Mindezt ingyen. Hogy majd azért vigyük vissza, ha lesz elég pénz rá...
Közben kitört a tavasz itt lent a völgyben, minden tele van fokföldi ibolyával törpe, fűnyírós változatban, aranyesővel, nárcisszal. Fent a hegyekben meg még néhány hétig tart a síszezon, bár erősen illik panaszkodni, hogy idén nem lehet síelni, mert nincs hó. Azért mi találtunk. Hétvégén csináltunk egy túra-szánkó kombinációt. A srácok igen lelkesek voltak, Peti és Mátyás kirándult felfele, mi meg Danival felmentünk a Pizolhüttéhez és ott bohóckodtunk a hóban. Néha majdnem elsüllyedt benne derékig, azt nagyon élvezte. Gyönyörűszép idő volt, napsütés, kis szél, istentelen sok ember. A szánkópályát nem nyitották ki, de azért az apjával nagyot popsiztak az egyik étterem mellett. Utána Dani teljesen kész lett, így a fürdést a pihenőszobában kezdtük a fürdőben. Éjszaka aztán beájulás az autóban, hétfő délután meg nem bírtam kirobbantani a lakásból...
Február-márciusban látogatókból sem volt hiány. Előbb anyuék jöttek néhány napra. Nekik még egész szerencséjük volt az idővel, beleestek a napsütés végébe. Sokat lehetett sétálni a faluban, a Vadasparkban, még egy kis karnevál is belefért egyik este Zürichben. Bátyámék már kicsit rosszabbul jártak, mert hol esett, hol esett, de szerencsére kaptak egy ragyogó napot is, amibe belezsúfoltuk a Vadasparkot és a Felsenegget. A gyerekek irtó boldogak voltak egymástól, mindig rögtön megtalálják a közös hangot. Dani egyedül Botival és Noémivel nem veszekszik a játékaiért, ők a két nagy barát. Húsvétkor is reméljük így lesz.
Kértünk eltávot az ovitól, mert a hivatalos szünet csak április 23-n kezdődik. Tapasztalat szerint, ha az ember megadja a módját, akkor általában mindenbe belemennek a svájciak. Ebben erősen hasonlítanak a japánokhoz. Írtam egy szép emailt a tanárnéninek, mert tulképp így Daninak 5 hét alatt 4 hét vakációja lesz, ez mégsem normális helyi viszonyok között. Persze elengedték. Alig várja Dani. Peti 5 napot Pesten dolgozik, aztán jöhet a szülinap és a nyuszi.
Tegnap meg a magyar zooglerek jöttek vacsira. Remélem jóllaktak, mert kicsit zűrös nap után álltunk neki Krisztával vacsit készíteni. A gyerekek nagyon élvezték a bulit, de ami nyavajgás ma reggel volt...
Ja igen, és mielőtt még mindenki újra megkérdezi: köszönjük jól vagyunk mind a négyen, a legkisebbik igen eleven, megvan mindene és nagyon gyorsan nő.