Vadak nélküli vadaspark

Hétvégén még mindig kitartott a jóidő. Szombaton szabadnapot kaptam, Peti elvitte Danit uszodába, a céghez (játszani: billiárd, írótábla, bogyóspárna, orosz kislány), nyomtatót venni. Behoztam kicsit a lemaradásomat, viszont Péternek estére megint megfájdult a háta. Pedig újabban egész jól volt. Pénteken elkezdett biciklivel dolgozni járni, öröm ránézni, mikor hazaér. Nem mindegy, hogy vonatozol fél órát, vagy fél órát tekersz a folyó mentén. Kicsit fogott a féke, de legalább jobban elfáradt :). Dani teljesen kikészült estére, alig győzte mesélni, mi mindent nem történt.
Másnap elsétáltunk a helyi vadasparkba, a Wildpark Höflibe. Alig négy kilométer tőlünk, természetesen a folyót követve. A hátsóbejárat után kezdődött az érdekesség: balra szarvasok, jobbra vadlovak, köztük valami posványos kis tavacska tele ebihalakkal és kék-zöld-piros szitakötőkkel. Még egy lepkeszerűt is láttunk. Nagy nehezen elszakadtunk a pocsétától, és nekivágtunk megkeresni a farkasokat és a medvéket. Hát csak kerestük, kerestük, de hát az állatok sem maflák, jól elbújnak a turisták elől. Ugyanis ez tényleg vadaspark, jóóó nagy helyen élnek a vadak, csak a csapásaikat látni a kerítések mellett. Akkora helyen élnek, hogy a hatvan vaddisznóból egyet sem láttunk, pedig direkt átmentünk a területükön, amire kiírták, hogy csak saját felelősségre, vaddisznónak mindig elsőbbsége van, ne bántsd a kicsinyeket. Mi igazán szerettünk volna elsőbbséget adni nekik, de egyszerűen nem volt kinek.
Folyt köv. jójszakát.