Legénybúcsú, esküvő bajor módra

Peti a kempingezés után nagyon vigyázott magára, mert Luxi meghívta a müncheni legénybúcsújára. Kihagyhatatlan alkalom. Taktikusan vonattal ment, nehogy vezetni kelljen. Nem volt valószínű, hogy egysörös este lesz. Megjelenés: bajor bőrnadrágban. Zürichben az ilyesmit elég nehéz beszerezni, de a google-listán mindig vannak mindenttudó emberek, akik elárulták egy jelmezkölcsönző címét. Peti a sokféle tündérruhából a Pumuklit válaszotta.
Reggel 10-kor kezdődött az esemény hagyományos fehérvirslis reggelivel, búzasörrel. Luxinak aznapra mindenféle vicces feladotot kellett megoldani. Pl. a pályaudvaron hordárkodással 10 Eurót összegyűjtenie, de másfél óra/ 1 Euró után feladták, pedig már nőket is cipelt, nemcsak a csomagot. Aztán félóránként angyalruhában fennhangon kellett hallelujáznia, bárhol is voltak. Távolkeleti turistákkal tubákot szippantania. Keleti hölggyel az Octoberfest nagycsúzdáján lecsúsznia. Közben pedig sok-sok sör. Végállomás persze a Wiesen egyik sörsátra volt, ahova csak lefizetéses alapon jutottak be, akkor tömeg volt a sörfesztival első hétvégéjén.
Az esküvőt aztán stílusosan az utolsó hétvégére rakták. Oda már családilag mentünk. A gyerekek minden várakozáson felül jól bírták az utazást és a bulizást is.Elég zsúfolt, de profin szervezett lagzi volt. Reggel tízkor kezdődött fehérvirslis reggelivel (mivel mással?) és búzasörrel (ki gondolná...). Erről primán elkéstünk, mert bementünk Tobi komáért, ittunk náluk egy kávét, így pont belecsöppentünk egy balesetbe az autópályán. Viszont a pap is. Ő negyed órát késett a déli esküvőről, dehát őt mindenképp meg kellett várni. Viszont ránkszóltak, hogy testületileg kicsit halkabban tereferéljünk, mert mégsem kocsmában, hanem templomban várakozunk... Mikor a pap aztán megérkezett, csak annyit mondott: "Na most már hozhatják!", és kezdődött a nász. Anita kb. félidőig bírta, utána a gyerekekkel kavicsokat rendeztünk az udvaron. Előkerültek a teniszütők is, mert Doris teniszezett régebben. Aztán a pezsgő is az állófogadáson. Majd a sör is a vidám délutáni kávés tortaszeletelésnél. Kicsit fura volt, hogy a desszertnél kezdődik a vacsora, de a koffeint nem bántuk. A zenekar időnként zenélt, a vendégek időnként eltünedeztek. Mint kiderült, fényképezkedni. Aztán lufiteregetni. Felfújtak vagy 100 héliumos pirosszíves lufit, arra kellett kötni egy-egy kedves üzenetet a fiatal párnak előre megcímzett képeslapra. Elvileg, aki megtalál egy ilyen képeslapot, fel kéne adja és ugye a kérdés, hány lap ér célba a százból. A helyből felszállás elég soknak nem sikerült, vagy megakadtak a kéményen, fenyőfán, egy meg épp a szomszéd postaládáján. Na, aztán kezdődhetett a buli (leves, főfogás, süti, bor, sör), közben egy megszervezett ivászattal a pincében, ahol Luxit vicces próbatételek várták. Részletek Pétertől igényelhetők. Részünkről barkácsoltunk és fogócskáztunk egy igazi ötéves Gretával. Dani 10 körül dőlt ki, Anita már 8-kor, így hát irány a szállodai szoba. Dani még megnézett egy lóugrató versenyt, mert neki az volt az öröm, hogy ágyból nézheti a tévét, aztán kóma. Az esküvő aztán szigorúan éjfélig tartott helyi szokás szerint, Peti fél kettőkor már fel is ért.
Másnap rövdi telefonálgatás után kisütöttük, hogy mivel még tart az Octoberfest és kezdődnek a nemzetközi vásárok, ennél olcsóbb szállodát nem fogunk találni, hát maradtunk. Délutánt lelkesen a Wiesenen töltöttük, Daninak igazán gyereknap lett: óriáskerék, ilyen-olyan gyerekreptetők, óriáscsúzda, Spongebob-lufi, sültkrumpli. Amit annyira nem bírt, az a vizes hullámvasút és a sörsátor volt. Az utóbbiban rutinosan bealudt. Anita is. Mi meg csak vártuk a sört. Ami csak nem jött, mert a pincérnek szabad félórája volt és csak nem akadt, aki helyettesítse. Olasz asztaltársaink már elég lendületesen mutogatták a felháborodásukat, de a végén csak meglett az a literes korsó.
Wiesen után Tobi koma látogatása családjánál, ahol épp családi vasárnap volt a tiszteletére. Péter is régi bútordarab náluk, így nem zavartunk, csak növeltük a koncentrációt.
Másnap Deutsches Museum, ami a wintherturi Technoráma után kicsit csalódás volt. Gyerekkoromból úgy emlékeztem, tele van kísérlettel, de igazából alig. Az erősáramú rész meg túlságosan is erősáramú volt Dani füleinek, így öt perc után már a hajóknál mászkáltunk. Azért a délutánt simán eltölttöttük a csillagászati és a közlekedési rész között. Irány Frédi valahol München határában. Igen ám, de Péter nem lelte a parkolóházban a kocsit. Már fél órája keringett egyre idegesebben, mindenféle aljas dologra gondolva, mire rájött, hogy már háromszor elment mellette. Ami annál is érdekesebb, mert nincs még egy autó, amiben héliumos Spongebob röpködne a csomagtartóban. Igazán csak egy kicsit volt ideges az ember. A gyerekek ismét példás türelemmel várták a kaland végét. Igazából a kölykök egész hét alatt remekül viselkedtek, Anita csak hazafele, a legutolsó fél órában, Wallenseenél unta meg az autózást, de ott meg nem volt választása, mert dugóban álltunk az autópályán.
Frédiéknél hangulatos gyerekzsivalyos, sörözős, kártyás, taknyos, böfögős este várt ránk, mivel mással, mint fehérvirslivel, pereccel és búzasörrel. Péter elérte az ideális vakációs sörszintet, ami nem ment napi 4 alá. A gyerekek meg az ideális buliszintet, amitől alig lehetett lefektetni őket. Dani kerek perec kijelentette, hogy ő apa mellett ugyan nem alszik a földön, mert ő két lány között szeretne. No comment.
Másnap Andechs, egy monostor, ahol a testet és a lelket is szeretik ápolni, mert a sörözőjében nagyobb volt a forgalom, mint a templomban. Péter is rögtön a Doppelweisbierre ugrott, nem a gyertyákra. Luxiékkal találkoztunk ebédre, hogy kicsit beszélgessünk is, necsak esküvőzzünk. Igen szép hely (sörtől függetlenül), a konyha is remek az étteremben, van játszótér. Na jó, a templom is csinos. Amolyan barokk aranyozott. Orgonával. Merthogy Dani mindenhol az orgonát lesi. Igen örült, mikor a templomi esküvőn orgonán is játszották a zsoltárokat.
Aludni felmentünk Glöttbe, ahova Petra, Tobi koma huga hívott minket éjszakázni. Ők ott építkeztek nagy, csinos házat, plusz egy tyúkudvart a tojások és a potenciális áldozatok miatt. Bár elbeszélésük szerint egy-egy fejvesztéskor az utca összes tyúkja egész nap kiabál. Az esti menü foglalt magában valami variánst is, a búzasör mellé most sváb vacsorát kaptunk, ami után egész nap tudtunk volna kaszálni a réten: szalonnás lencsefőzelék, mellé két centi vastag kisütött füstölt kolozsvári (vagy az már füstölt?), olajba megforgatott nokedli, az egész jól megpúpozott tányéron, mellé pedig mutatóban egy kis saláta. Teljesen kész voltunk. Jutott elég erőnk másnap Legolandban kolbászolni.
Legoland elég vicces hely, de nekünk egy évben egyszer elég lesz, úgy döntöttünk. Hatalmas vidámpark 80 és 200cm között gyerekeknek. Leginkább összeragasztott legókból. Mindent nem próbáltunk ki (idő, fáradtság), de így is elég sűrű volt. Szerencsére már végét járja a szezon, alig kellett sorbaállni, Dani pl. a műlovaglást vagy 5x végigjárta. Kapott tigrises arcfestést, kisrepülőt, kisautót, kishajót, kis hullámvasutat. Ezen azért tériszonya volt. Aztán beültünk együtt a nagyon gyors forgatóba és jót kiabáltunk. Egyébként apuval ment. Apu meg kapott robotos össze-visszaforgatót-fejenállítót, hogy neki is legyen valami jó. És két zacsi turkálós legókockát. Amit aznap este össze is építettek a szállodában mindenféle tankká, repülővé.
Egyébként egész héten két borzasztó dolog történt. Az egyik, hogy mivel takarékos nemzet, még nem fütöttek, sem a szállodában, sem a családoknál. Mi meg távfűtésből érkeztünk. Eléggé fáztunk időnként, hiába voltak a meleg takarók. A másik az a dunai köd. Ami délre alig bír felszállni. És nagyon hideg van tőle. Legolandban minden meleg ruhát felvettünk, Danira még kesztyű is került, de valahogy még így sem volt elég kellemes. Este aztán az első dolog volt, hogy Garmischban megnyitottuk a radiátort és csodák csodájára, ment. Úgy látszik, a hegyekben azért hamarabb ráhangoldónak a télre, pedig igazából kint melegebb volt, mint a síkságon.
Az utolsó napot a hegyekben töltöttük egy (ki hinné) sörtermelő monostornál és őrült Lajos vadászkastélyában. Egyik hangulatosabb, mint a másik. Dani a kastélyt annyira nem értékelte, csak a varázsasztal bűvölte el, amit fel-le lehetett liftezni a konyha és az ebédlő között. A kert gyönyörű, Vénusz barlangja, egy kidekorált csepkőbarlang, szintén varázslatos. Ha őrült is volt, igen találékony és jó ízlésű őrült.
Hazafele aztán elég hosszúra sikeredett az út, de hihetetlen szép környéken kanyarogtunk végig a Lech völgyében. Ott is bármikor el lehetne tölteni egy-két kirándulós hetet. Az Alberg-hágótól meg már hazai terepen jártunk, minden kanyar ismerős volt. Kivéve, mikor hármasban 100-ig gyorsultunk a lejtőn. Az annyira nem tetszett...
Itthon aztán pihi és mosás-mosás-mosás. Danit elkezdtük kétkerekűzni tanítani, egész jól megy neki. Meg lépcsőzni felnőtt módra, mert azt annyira nem komálja. Újabban egész sokat rajzolunk is. Rákapott, mióta faragja a ceruzákat.
Anitával ma voltunk az első széria oltáson, 56cm, 5,1kg, fejlődik, ahogy kell. Tartja a fejét, mozgolódik, figyel, röhögcsél, időnként mintha már beszélgetni lenne kedve. Danin csüng, ha megjelenik a képben, sétálva szeret aludni meg éjszaka.
Az ovit továbbra is szereti Dani, bár nem tiltakozott a két hét szünet ellen... A nagy esemény, hogy majdhogynem egyedül jár egy szomszéd kisfiúval, Simonnal. A szomszédos nagy úton átkísérjük őket, mert ott még akkor sem mindig állnak meg az autók, ha két anyuka két babakocsival és két kisgyerekkel áll a járdán, de az út túloldaláról egyedül kommandóznak az oviig. Nem nagy távolság, lehet vagy 100m, de irtó nagyfiúnak érzik magukat ettől.
Noémivel pedig kapcsolata az alábbiak szerint fejlődik: múlt januárban marták egymást; márciusban nem fogta meg Noémi kezét; mikor Noémi tavasszal kijelentte, hogy Dani lesz a férje, ezt ő letagadta; nyár végén már férj és feleség közös megegyezéssel; ősszel már csak Noémit akarja feleségül venni; Noémi szerint egy fiúk és egy lányuk lesz; Luxi esküvője után Dani kijelentte, hogy mikor ők összeházasodnak, akkor nagy bulit fognak csinálni; és a végső - szombaton "Adj Daninak egy puszit, Noémi, indulunk" alapján, szájonpuszilta a fiatalembert, amitől D kifejezetten megilletődött. Hát itt tartunk. Határozottan női kezekben az irányítás. Mi lesz a következő lépés?!