Még képek

Dani búvárkodik. Újabban ezt szokta. Nagy elméleti szakember már a témában, remélem, nyár végére már bele meri tenni igazából is a fejét a vízbe.

Dani az új sárga biciklijével. Még mindig nagyon büszke rá. Ma kapott hozzá bicajos sisakot is (elefántosat), attól még jobban megnőtt az önbizalma. Most már teljesen olyan, mint a "nagyok".

Kilátás Harderkulmról. Háttérben a Jungfrau és a kezdődő zivatarfelhők.


Márk, az egyik váltott paci.







Csabi, a másik váltott paci.





















De apuval a legjobb.

Rutefluh

Hétvégén hosszas kavarások és emailkedések után elmentünk túrázni Interlakenbe. Lausanne-ból Márk, CsabiGabi, + 4 Márk kollega jött, aztán meg jómagunk. Az interlakeni sikló állomásán randiztunk, onnan 8OOm-t majdhogynem függőlegesen felfele a Harderkulmra. A kilátás persze pazar, Jungfrau, Eiger, Mönch, Brienzsee, Thunersee... A lenti állomásnál mini vadaspark (vadakkal!!!), kőszáli kecskékkel, mormotával. Amíg vártunk a többiekre, meg is néztük, bár Danit alig lehetett elcsalogatni a siklótól.
Dani jól bírta az utat, pedig két és fél órát vonatoztunk, korán keltünk. Megtaláltuk a családi vagont, amibe beépítettek egy pici játszóteret, na, ott vigaskodtunk Zürichtől Interlakenig. Így hát alvás helyett játék, viszont a felvonó után a hátizsákban kb. 5 perc után már aludt is szegényke.
Az étteremnél panoráma, fényképezkedés, aztán irány a Rutefluh. Kb. 4 km, 45O szint, az elején jó kaptatós volt, a nyári hőségben minden pólusán izzadt az ember. Szép, erdős volt az ösvény végig, leginkább keskeny, egyik oldalán meredek hegyoldallal lefele. Elég jól le lehetett látni a tóig, légvonalban nem volt egy kilométerre sem. Helyenként aztán persze panormázás, úton-útfélen pedig vadvirágokban gyönyörködés. Rengeteg féle nyílt arrafele.
Rutefluhról kisült, hogy egy hatalmas szikla, amire nem lehet felmászni, hát kerestünk egy kilátóplaccot ebédelni. Dani addigra már megint elemében volt, kalóznak öltözött és össze-vissza hancúrozott. Lefele elindult egyedül a túrabotokkal, de olyan keskeny volt az ösvény, hogy inkább bepakoltam vissza a zsákba.
Hát lefele is gyönyörű volt az út, 12OOm a vasútig, megemlegettük. A tetején egynyomnyi, murvás, gyerekkel kicsit lélekölő, aztán ahogy értünk lefele, úgy szélesedett emberivé a lombos erdőben. Azt hiszem, nagyjából mindenki lecsücsült legalább egyszer, Gabi kicsit belehúzott, és vagy négyszer lepihent a csúszósabb részen. A végén utolért minket a Peti által ötre beígért vihar, de leginkább csak jólesett a fülledt melegben. Dani pedig az esőkabátos kuckójában kifejezetten élvezte, hogy kopog az eső és dörög az ég.
Igazából az egész kirándulást három óra alatt le lehetett volna nyomni, de miattam és Gabi miatt lett vagy hat óra. Danival fefele csak döcögtem, lefele pedig a felső részen nagyon óvatosan mentem, nehogy véletlenül kicsússzunk. Márk és Csabi átvették egy-egy fél órára a fiatalembert, az igen jólesett. Szerencsére Peti hátát sem viselte meg a hosszú kirándulás, úgy tűnik, kezd rendbe jönni. Mióta minden nap biciklizik, alig van gond vele. Mármint a hátával.
Fényképek holnap.
Vasárnap alig bírtunk kimászni az ágyból, hihetetlen nagy hétfő kerekedett. A lemenő izmaink rettenetesen fájtak/fájnak, dehát ez van, ha valaki nem jár túrázni rendesen. Dani persze virgonc volt, úgyhogy felváltva aludtunk, este pegig lementünk a folyóra szedni még egy adag bodzát, talán az utolsót idén, aztán raakadtunk egy vadcseresznyefára is, jól letaroltuk az alját. Dani tetőtől talpig piros lett...
Mióta megjött a biciklije, a roller kicsit leszerepelt, próbálok vele minden nap menni valamennyit. Jól csinálja, csak arról nem bírom lebeszélni, hogy nekem is fognom kell a kormányt. Talán néhány hét alatt elmúlik ez is.
Múlt csütörtökön találkoztam még egy itteni magyar lánnyal, a faluban lakik, most terhes. Régebben ő csinálta a magyar ovit, most már csak besegít. Gyűlnek lassan az ismerősök.
Ja igen. A focivébé. Nekünk ugye nincs tévénk, az Indexről töltögetjük újra, de mindig pontosan lehet tudni, ha történik valami, akkora hangzavar lesz az egyébként csendes környéken. Mindenféle zászlók (persze leginkább svájci) kiaggatva, a város tele kivetítőkkel. Majd ma eldől, örülnek-e továbbra is.