December

Megjött a tél, de úgy igazából, egyik napról a másikra. Múlt héten még panaszkodtak, hogy nincs hol síelni, most meg egymás után nyitják a pályákat. Vasárnap Roelék és beugrottak megkérdezni, nem megyünk-e fel velük kicsi a Rigire, mert épp kipróbálják a vadiúj sífutó szerkójukat, ami szellősebbnek tűnt, mint melegnek - de nem mentünk. Peti a szünet előtti utolsó napokat futja, mi meg kiugrottunk Tündiékhez Edina lécéért. Délután azért felfutottunk a Felseneggre felvonóval (egy csomó csapatépítő Mikulás társaságában), hogy meglessük az első havat. Foltokban, de találtunk. Dani valószerűtlenül lelkesen ugrabugrált tőle, hógolyót hógolyó után gyúrta.
A hét nagy eseménye volt, hogy pénteken felavattuk a gyerekcsőszünket, mert szerveződött egy nagyszabású karácsonyi céges buli. Dani nagyon várta már, hogy ő otthon bulizik Andival, míg mi a cégnél, így aztán tízig vidáman vonatoztak. Remélem nem rémült el a leányzó... A Google este is egész vidáman sikerült, a 20-as évek hangulatában hirdették meg, elvileg be is kellett volna öltözni alkalomhoz illő fura ruhákba. Kb. 30% megtette. A srácoknak kifejezetten jól állt a kalapos stílus. Kb. ennyi volt a huszas évek az estében. A recepciós hölgy már 50-es évekbeli számokat énekelt, a DJ pedig már erősen a 80-as 90-es éveket pörgette éktelen hangerővel. Kint az előtérben felállítottak egy minikaszinót (rulett, 21-es, póker), ahol hamis egydolláros alapon lehetett játszani. Ez elég vicces volt. Péter főnöke pl. lehetetlen sokszor vesztett egymás után, Gergő es Douwe pedig lehetetlenül sok zsetont kotortak mindig maguk elé. Egyébként a főnökök voltak a legaranyosabbak egész este. Messziről látszott rajtuk, hogy a cégnél sokkal jobban érzik magukat, jobbra-balra feszengtek, akár a kamaszok. Péter megállapítota, hogy tulajdonképpen alig ismer valakit, annyi új ember érkezett, mióta ő ott dolgozik, részemről pedig a németóra társaságára korlátozódott a barátság.
Mi más? Ma végre hoszas huza-vona után felkerült a téli gumi az autóra az anyagarázsában és kaptunk egy loposbiztos felnire való varázskulcsot is. Danival mentünk este, Waedenswilben a tóparton megálltunk a jégpályánál. Daninak szerencsére még éppen jó volt a négyélű csatolos kori, ráadásul beállítottak két fakutyát, az egyik pingvin alakú volt, a másik jegesmaci, így aztán a fiatalember teljes gőzzel tekert a jégen, csak néha ráborult az állatkákra. 20 perc után már a kezemet fogva is mert jönni, még az sem zavarta, hogy írtó nagyokat zakózott. Talán mert látta, hogy a többiek annál sokkal nagyobbakat esnek... Teljesen feldobódott a kalandtól, nem ez lesz az utolsó ilyen eset!