össze-vissza tavasz

Ez a tavasz jó kaotikusra sikeredett eddig. Utazgattunk mindenfele. Először Petivel vissza Pestre 2 hétre. Abból ő egyet dolgozott, mi meg Szentgotthárdon nyaraltunk, egyet pedig közösen bohóckodtunk Pesten. Húsvét is oda esett, volt nagy tojáskergetés a kertekben, (igazi) nyúlhajkurászás a patakparton, szódavizes locsolkodás. Dani szülinapja pont akkorra jött ki, így a kölyök kicsit már meg volt kavarodva az ajándékoktól, azt sem tudta, mit miért kapott. Persze a sztár, mint mindig, a legelső pakk volt, ami reggel az ágyán várta ébredéskor: Annie és Carabel a faTamáshoz. Dani egyébként rém rendesen viselkedett mindkét úton, pedig igazán még a felnőtteknek is nehéz végigülni a 11 órákat. Visszafele kipróbáltuk az északi München elkerülőt, eléggé bevált: széles, gyors, kis forgalmú és alig hosszabb.
Mo. után való hetet kb. itthon töltöttük. Hétfő szünnap, mert Zürichben épp a Sechseläuten , a hagyományos zürichi céhek hagyományos télbúcsúztató felvonulása mindenféle jelmezben. Dani kb. két lábon szundikált, olyan fáradt volt, egyedül a spagetti, egy mentőautó testközelből és az óriáskerék bírta életre kelteni. Az ünnep fénypontja a petárdákkal megtömött Bööög elégetése, aztán lehet széledni. Szigorúan délután háromtól hatig tart az esemény.
Hétközben kisütöttük, hogy futunk még egy kört Gotthárdra, ha már anyut kicsit pihenésre ítélték a térde miatt, így vasárnap máris a vonaton zötyögtünk. Csakhogy Dani tényleg fáradt legyen, még aznap elnéztünk a rapperswili állatkertbe és a városba (pónilovaglás, kecskesimogatás, játszótér, hajóbámulás,vár, hamburger). Dani büszkén megjegyezte, milyen bátran tud ő kirándulni. Tényleg meg sem mukkant, pedig általában nyavalyogni szokott. Viszont kb. óránként evett valami nagyobb adagot...
A vonatozást éppúgy élvezte, mint eddig, éjjel fél 11-re sikerült alsó helyet is szereznünk, így különösebb félsz nélkül vészeltük át az utat. Hétközben is irtó rendes volt, pedig nem volt mozgalmas az élet, bár minden napra jutott valami érdekes. Kedden varratszedés előtt elmentünk a szombathelyi Kalandvárosba, aminek a teljes kiaknázásához kb. egy teljes hétre lett volna szükségünk. Szerdán délután átnéztünk Loipersdorfba, az egyik helyi termálfürdőbe, ahol hobbit egyetlen medencét volt hajlandó kipróbálni, pedig lett volna mit. Csütörtökön pedig átruccantunk Nemesmedvesre, ahol szépen újrafestve ott áll az egyik utolsó, hazánkban maradt orosz tank. Daninak újabban szívügye lett a hadifelszerelés, így aztán kellő áhítattal és tériszonnyal mászott fel a tetejére. A lovaglás jobban érdekelte utána Vasszentmihályon. Igazi nagy pacira tették fel, fél órát körözött vele a néni, a végén már egyedül irányíthatta a pacit a gyerek. Vonatkozó fényképek a vonatkozó helyen. Péntek éjjel aztán már jöttünk is éjszakai derékfájós zötyögéssel, de Danit persze ez nem érintette.
Rövid pihenő után délután autóba ültünk, begyűjtöttük a zsetont Oerlikonon a kerékpárbörzén eladott bringa után, aztán irány az Ütliberg a tavaszi Google hússütögetésre. Tavaly elég nagyszabású esemény kerekedett belőle, idén leginkább csak családias volt. A gyerekek persze jól érezték magukat, tomboltak a játszótéren és a minden falat húsért hálás malamut körül. Dani igazán rendes volt, mert a parkoló kb. egy km-re volt, derekasan végigcaplatta oda-vissza, csak megfelelő számú meztelen csigát, lámát, nyulat, libát és tehenet kellett találni. Egyik sem volt lehetetlen.
Vasárnap aztán jöhetett a sztár: a Csigabigagőzős. Havonta egyszer közlekedik, igazi régimódi gőzös. A gyerekek odáig voltak, de mi is rendesen élveztük. Füstölt, töfögött, pöfögött, büdösített, kartonjegyet kaptunk és le lehetett húzni az ablakokat! Fél óra a menetidő, de minden percét élvezni lehetett. Végállomás Shilwald, ahol a gyerekek kicsit kijátszhatták magukat. Peti elment gerincturázni hazafele, hogy bejárassa az új bakancsát, mi meg ledöcögtünk a folyópartra. Már hetek óta kellemesen meleg tavaszi idő volt, lehetett pancsolni félpucéran, hogy a ruha ne legyen vizes, de vagányabb svájci gyerekek már pucéran lubickoltak. Itt hangzott el az ominózus házastársi párbeszéd Noémi és Dani között, bár a történelmi hűség kedvéért az alábbi részletet is. Noémi: Danika a férjem. Kriszta: És erről Danikát megkérdezted? Dani (hátra sem fordulva, jó hangosan): Nem!
No mi is történt még? Kedden május elseje, ami ebben a kantonban éppen szünnap. Gondoltuk felmegyünk kirándulni a hegyekbe, amíg szép az idő. Gyanúsan régóta szép az idő ugyanis, várjuk a világvégét minden nap, de csak nem jön. Azért fent jó hűvös az éghajlat, jöttek a felhők, fújt a szél. A srácok gyalogoltak, mi Danival felvonóztunk egy szép kis duzzasztott tóig. Ott kb. minden négyzetcentimétert megvizsgáltunk, hogy elteljék a délelőtt, szerencsére a monsieur nagyon botanikus kedvében járt éppen. Ráaadásul folyamatosan jöttek pecások, mivel ez volt a szezon első napja. Ebéd közösen, aztán a srácok gyalog, mi meg felvonóval le és átautóztunk egy horgásztóhoz patakkal, ahol lehetett kukacokat bányászni és pitypangokat gyűrni, amíg Petiék vissza nem értek. Dani persze teljesen lejárt a nap végére. Igazából mióta vakáció van, sokkal fáradtabb, mint ovi alatt, dehát ez van.