Biciklizések

Hihetetlen módon még mindig tart a nyár, tiszta mediterrán éghajlat alakult itt Zürichben is. A strandok és kocsmák teltházasak, a szabadtéri óriáskivetítők is... Jövő héten forgalomcsappanás várható, ha véget ér a vébé.
Szombaton szabaddéllutánt kaptam, Peti elvitte Danit felvonózni és játszóterezni (a hegyen sokkal jobb a játszótér, mint idelent, és még egyfrankos igazi körhinta is van), utána pedig vurslizni. Hétvégén valahogy sokfele bucsu volt, de csak a szórakoztató egységek jöttek, vásár nem volt. A sör és a virsli-kenyérrel árából azonban nemigen engedtek. Dani rögtön beleszerelmesedett a dodzsembe és a mini hullámvasútba, este alig győzte mesélni, mi minden nem történt vele...
Másnap elindultunk biciklizni, félig megkerültük a tavat. Horgenig le, onnan komppal a atúlpartra, aztán vissza Zürichen keresztül. Csak azt felejtettük el (ill. nem is tudtuk), hogy aznap van az Ironman (3,8km úszás, 18Okm bicaj, 42,2km futás, fériaknál 8ó16p, nőknél 9ó24P), így egész nap ironmeneket kerülgettek - vagy ők minket. Ennél valószínűleg csak egyetlen durvább vagy legalábbis hasonló kategóriájú verseny van, a Jungfrau marathon.
A versenynek hála leginkább csak rendőrök voltak azt úton, az autósforgalmat amennyire lehetett elterelték, kár, hogy nincs mindig így... A komp klafa volt, az utastér a kapitányi szinten, Danit elbűvölte a dolog, szólni alig mert. A tó olyan, amilyen, parton villák, körben dombok. Az északi parton biciklizve azért kezdtük megérteni, miért is szeretnek inkább ottlakni az emberek, sokkal napsütésesebb, mint a mi oldalunk. Csak ezért viszont nem költözünk. Erősen magasabbnak tűnt az árszinvonal. Daninak az az egyik sportja, hogy számolgatja a kabriókat az utcán (Tesz-vesz városnak hála), de mióta itt a jóidő, néha megunja a dolgot...
Megálltunk pancsolni is, de hatalmas hisztibe fulladt a dolog - hobbit éhesen nem hajlandó semmit sem csinálni, viszont sosem vállalja be önként, hogy éhes.