tavaszi január

Lassan vége a télnek, de tél még igazán nem volt itt sem, ahogy máshol sem. Karácsonykor megjárattuk a síléceket Magyarországon, hogy majd Szlovéniában síelünk egyet, de hiába - szánkózni és túrázni még csak-csak lehetett, de síelni nemigazán. Gondoltuk, majd itthon. Hát itthon sem igazán. Graubündenben és a gleccsereknél lehet sportolgatni, de a közelben szinte semmi. A faluban eddig egy hétig tartotta magát néhány centiméter havacska, amit a gyerekek szétszánkóztak. Fent Felseneggen tovább bírta a strapát, de a meleget már nem. Most elvileg újra havazni fog - mi csak reméljük. Danit eddig egyszer sikerült sílécre állítani, de a szánkót és a popsit kifejezetten jobban csípi.
Próbálunk azért hegyek és hó közelébe kerülni, de eléggé visszafogom a családot, mert hol rosszul hol meg betegen vagyok. Amikor egyik sem, akkor már itthon sem vagyunk. Most az a felállás, hogy keresünk egy havas hegyet, ahol Dani szánkózhat és megy rá felvonó/vonat, Peti meg feltúrázik a tetejére. Ez eddig igen jól működött, mindenki elfárad. Danit szombaton olyannyira sikerült kikészíteni, hogy este 6-tól reggel 8-ig aludt. A Dornbach családdal feltöfögtünk a Rigire, míg apuka a havat taposta majd másfél kilóméter szinten. Elég szomorú napnak ígérkezett, mert felhőben volt a hegy, de mire odaértünk, a csúcs éppen előbukkant a napsütésbe. Írtó szerencsénk volt, mert egyébként cudar lett volna az időjárás, így meg még panorámázhattunk is, no meg jól lepirult az egész banda. Felfele gyönyörű jégcsapfolyókat láttunk. A gyerekek az első hókupacnál behúzták a kéziféket, nemisigen kellett sokkal messzebb mennünk popsizni sem. Hatalmas befutók voltak Noémi és Dani részéről. Noémi leginkább fejjel lefele érkezett, a fiatalember meg elsöprő sebességgel. Petiért kellett egy kicsit aggódni, mert erősen késett és ment volna a vonat. Kisült, hogy télen nemigen járnak azon az úton, amit választott, valószínűleg a sziklafal miatt, amin végigremegett-csúszkált. Vonatindulás előtt 2 perccel beesett erősen lefáradva. Másnap szegény jó izomlázasan elvitte Danit az állatkertbe, mert anyukán újra előtört a nátha.
Kicsit felbosszantottam magam ezen a náthán. Otthon van vagy tízféle torokcukorka, amit terhesen is lehet eszegetni, itt csak a zsálya. Teából is lehet választani, itt csak a zsálya. Létezett a patikában még egy homeopata szer, amit végül megvettem, mégha nem is hiszek benne, de egyébként meg az orvos maradt volna. No a zsályateától olyan rosszul voltam délután, hogy rákerestem a neten. Hát terhesen szinte bármi mást lehetne inni, csak épp zsályát nem a gyerek miatt. Átkoztam a svájci zsályamonopóliumot, amit minden más becsületes gyógynövényt kiszorít a gyógyszertárból.
Dani szerencsére egyhetes orrfolyással megúszta, talán segít, hogy hétfőnként kommandóznak az erdőben. A gyerekorvos tanácsára elvittem itt is neurológushoz, egy elég franciás stílusú öregedő szakihoz, aki előbb a gyógyszeradagját akarja lecsökkenteni, aztán egy új EEG után újratárgyalni a tényállást. Dani már nagyon izzít, hogy leállhat anpanman szedésével, mi meg nem tudjuk, kinek higgyünk, kinek ne.
A terhesgondozás nem okozott túl sok meglepetést. Elég kényelmes módon a sarki nőgyógyászhoz jelentkeztem be látatlanra, aki már a második alkalommal annyira nem akart angolul beszélni, de azért megértjük egymást. Eddig Péter is jött, majd legközelebb lesz érdekes a helyzet. Kicsit fura jól felszerelt orvoshoz járni, aki helyben elvégez minden vizsgálatot és szó nélkül nyomtatja az ultrahangot, de határozottan megnyugtató. Praktikus hely ez az Adliswil. A kórház is csak húsz perc gyalog, ha épp nem lenne majd autó :)
Daninak az ovi hol tetszik, hol nem, legnagyobb baja, hogy nem egy önvédő típús, márpedig mindig vannak verekedős gyerekek. A másik Dani pl. tiszta Urippu, beszéd helyett csak üt, mégha játszani akar, akkor is. Bevezettek hetente 1 óra zenét is, ami Daninak nagyon bejött, mert néha igazi dobszerelés közelébe is engedik... A ballettre továbbra is lelkesen jár, bár elég sok gondot okoz a tanár néninek, hogy a nyelv miatt nem túl fegyelmezett a kölyök, sokat hülyéskedik. Magyar ovi is megy, ott is szívesen elmarad, tanulnak sok szép éneket, barkácsolnak, csak nekem hosszú az a három óra, nem bírok ennyit vásárolgatni...
Mi más? Várjuk a havat, csak várjuk, várjuk.... és reméljük, hogy nem áprilisban jön. Bár végülis már most elvirágzott a hóvirág.