Ovistábor

A múlt hét legnagyobb eseménye az ovitábor volt. Minden évben megrendezik, bent lehet aludni 1 vagy 2 éjszakát az oviban, napközben pedig kirándulásokat szerveznek. Dani határozottan ellenezte a dolgot, mígnem szerdán megkérdezte Barbara néni az oviban, ki fog ott aludni. És Dani maga kis praktikus túlélőtechnikájával együtt kiabálta a többiekkel, hogy "iiiiich". Mivel azért kicsit aggódtam, kisütöttük Barbarával, hogy mivel úgyis keresnek még egy szülőt éjszakára, aludjak ott jómagam is. Na ettől Dani a nyakamba ugrott rögtön és őszinte, nagy lelkesedéssel várta a csütörtököt. Mikor kiszivárgott, hogy bentmaradok a gyerekekkel, hirtelen még 2-3 kiskölyök rászánta magát az ottalvásra...
Csütörtök reggel a piros vonattal elment az egész banda Sihlwaldba hódot és vidrát nézni (illetve a hűlt helyüket), kirándulni az erdőbe, virslit sütni a tűzön és pancsolni a folyóban. Délután négyre értek vissza, alig lehetett őket felvonszolni az oviig. Este hatra az egész csapat hihetetlen laposakat pislogott, volt aki pihent, volt aki balhézott a fáradtságtól. Palacsintavacsi és egy estimese után megkönyörültek rajtuk és elmehettek lefeküdni. Erre persze a fele újra igen éber lett, de este 9-re mindenki horkolt gyertyás-zenés jóéjszakát után. Leginkább Dani, aki az első egy órában egyébként is koncertezni szokott, hát még ha fáradt... Rebekával fent aludtunk velük, illetve hát hol ehhez a gyerekhez kellett menni, hol ahhoz, így a nyolcadik hónapban már nem volt annyira frissítő torna, dehát csakcsak elmúlt az éjszaka. Ha 16 gyerek alszik egy kupacban matracon, negyed óránként történik valami. Ha más nem, akkor egy óriási nyári vihar. Vagy pl. a Layla négy méterre is elvándorolt a Romeo fejéhez, Lucas pedig nem tudta, lábtól vagy fejtől aludjon, rááadásul az icipici egérkéje mindig elveszett a hálózsák mélyén. Leginkább azért szomjasak voltak szegénykék.
Na reggel aztán a kukorékolók már hatkor felébredtek, de volt, aki fél kilencig is húzta a lőbőrt. Sharon bejött segíteni, de ahhoz képest, hogy elvileg csak egy szülőt akartak befogni, ketten alig győztük a rohangászást és a pakolást. A gyerekeknek nagy kaland volt, a felnőtteknek hullafáradtság. Délután nem is csináltunk semmit Tüskéssel, moziztunk jobbra-balra, és elkísért a doktor nénihez, mert nem akart múlni a köhögés. Rögtön adott is mindenféle csodaszereket, amiket terhesek is használhatnak. Máskor nem olvasom el a használatit, mert mindegyikben volt egy-két ijesztő mellékhatás.
Antibiotikumnak hála a hétvégére megint használhatatlan lettem, szegény Peti ügyelt Danira. Daiki (régi kollega a Jaistból) Mátyásnál vendégeskedik két napot, velük mászkálnak mindenfele. Úgy kezdődött, hogy szombat hajnalban mentőexpediciózni indultak a férfiak Baselbe, mert Daiki TGV-je lerobbant és éjjel 9 helyett hajnali 1-re ért Svájba, mikor már nem volt csatlakozása Zürichbe. Szombaton aztán jóóó kómásan mászkáltak a városban délután, hajókáztak, játszótereztek, Gugliztak az új épületben, este pedig a Zeughauskellerben vacsiztak. Dani úgy telítődött, hogy azt sem tudta, hol kezdje a mesélést....
Ma Luzernbe és a Pilatusra mentek, Dani ismét nagyon lelkes lett, hogy lehet felvonózni, siklózni, nyári bobozni. Majd este jön a beszámoló.