Monday, March 26, 2007

Telelés márciusban

Úgy kezdődött, hogy a Google szervezett egy konferencia-szerűséget Davosban a fejlesztőknek. Három nap, abból egy nap síelés, két este vidám élet (pl. éjszakai szánkózás buli után...). Csodálatos módon most senkinek sem lett komoly baja, talán a másnaposság volt a legnehezebben kezelhető nyavalya. Szerda este apuka haza, Dani már alig várta, mert Peti kivette a csütörtök-pénteket szabadságnak, hogy felmehessünk még egyszer havazni a hegyekbe. Bár éppen akkor egész Svájcban napokig havazott (éljen a tavasz!). Peti szinte ki sem csomagolt, ment minden a kocsiba (laptop maradt!). Arosát néztük ki, mert ott találtunk viszonylag normális árú panziót és elég sok havat. Churból 29 km hegyi út, 355. kanyar után kiírták, hogy már csak 6 van hátra, kitartás... A szalagkorlátot csak hírből ismerik arrafele, leginkább vaskorlátokra szerelt farudak, de láttunk vaskorlátra kötött sima madzagot is. Balra hegy, jobbra 100-300m meredély, hóesés. Egyébként gyönyörű környék, bár focizni csak a megépített pályán lehetett, mert vizszintes terep nemsok akadt. Arosa legfelül fekszik egy eléggé elzárt völgybe, ahova már jutott vizszintes vonal is, mert két tó, egy korcsolyapálya és számos focipálya is szerepelt a katalógusban. A Suveran panzió a városnak eléggé a tetejére épült, autóval csak megközelíteni lehetett, de így legalább mindig leszánkózhattunk a parkolóig és a buszmegállóig. Van három macskájuk is, amitől különösen szimpatikusak lettek. Bár az ajtóban ott várt a kiírás, hogy a cicusokat beengedni és az ajtóba becsípni szigorúan tilos.
Aznap már nem is csináltunk semmi különöset, szánkóztunk jobbra-balra, bejártuk a falut, Daniék meg kipróbálták az egyik nagy szánkópályát a hegy tetején. Este nagy alvás (emeletes ágyat kapott a fiatalember!), reggel meg irány a sípálya. Peti tulképp egész nap síelt, de elég vacakul lehetett látni a hóesés miatt. Mi meg elmentünk korcsolyázni, miénk volt az egész pálya, sehol senki. Dani irtó lelkesen egyedül botladozott a kétélűvel, mert előtte beültünk a csarnokba megnézni a gyerekek korcsolyaedzését... Teljesen belelkesedett, hogy mekkorákat zakóznak a kölykök. Petivel minden nap másik hütténél találkoztunk ebédre, így mindenki pihent egy kicsit. Peti vissza síelni, mi meg szánkózni. Klassz pályák voltak, csak sokat kellett gyalogolni a végétől a felvonókig. Illetve hát húzni... Másnap az ember megkönyörült magán és bérelt egy bakancsot, mert az új bakancsa széttörte a lábát teljesen. Jövőre eladjuk, a béreltbe meg annyire belejött, hogy meg is vette végül. Szombaton még nagyobbat szánkóztunk, Daninak is megjött a bátorsága, csak végig énekelni kellett lefele, amit mások nem biztos, hogy megköszöntek... Egyébként ahhoz képest, hogy mennyire csodálatos volt a hó és az idő (vasárnapra már megjött a ragyogó napsütés is), alig voltak a városban és a pályákon. Ebéd után Danit lécre raktuk, nagyon várta már. Peti a lába közé vette, aztán mentek lefele, aztán a csáklyás felvonóval felfele (ezt nagyon ügyesen csinálta, csak kiszáláskor pottyant), aztán vissza. Nagyon büszke volt magára, de teljesen kikészült. Szánkóztunk vissza a szállodába homokozni a hóba. Vasárnap reggelre beírattuk sísuliba két órára, az utolsó esély a szezonban. Úgy kezdődött, hogy elaludtunk teljesen jóhiszeműen, mert jött a nyári időszámítás. Hihetetlen gyorsan megreggeliztünk és lerobogtunk a buszhoz. Még csak el sem késtünk. Kedves tanár nénik voltak, csak elkövették a hibát, hogy valamiért elkönyvelték, Dani nem ért németül és angolul kezdtek hozzá beszélni. Danit annyira mondjuk nem zavarta, de egy óra után teljesen kikészült, onnantól fogva csak nézni volt hajlandó. Azt viszont szívesen. Egész ügyes volt, jövőre jöhet a folytatás. Ebédre felmentünk a Weishornhüttéhez, panorámázni, de a legkisebbik annyira nem értékelte a szintkülönbséget, így aztán ebéd után gyorsan lejöttünk. Peti jól szétsíelte magát aznap, de szerencsére maradt ereje hazavezetni a 361 kanyaron lefele. Danival még nagyot korcsolyáztunk, így aztán a 10. kanyar után bealudt. Ma meg újra ovi az erdőben, munka a Google-ben. De csak öt napig. Aztán kezdődik újabb két hét vakáció!