Esős évszak

Valahogy nem jut idő unatkozni... Mielőtt beköszöntött volna az esős évszak három napja, végig ragyogó és rettenetesen meleg, szinte felhőtlen nyári időnk volt. Leginkább a strandon töltöttük az délutánjainkat, ha Danit sikerült kirobbantani a lakásból. Nemigen volt kedve semmere sem menni, de igazán nem okolhattuk érte. Petiék cégénél is talán a légkondiról beszéltek a legtöbbet, amikor nem a munkáról. Peti (és Dani is) rendületlenül élvezi az új munkahelyet, lehet ugye billiárdozni, csocsózni, rajzolni, babzsákra ugrálni. Petiéknel rendszeresen vannak értekezleteik, hol komoly, hol kevésbé komoly, de reggelente általában bent illik azért lennie. Most még lehet biciklizni rendesen, de ha még egy napot esik, akkor a Sihl egy helyen elönti majd a bicikliutat. Danit is szoktatjuk az esőhöz: kapott tegnap rendes esőkabátot, a soha-el-nem-ázós, szintiszta műanyag fajtából, Mickey Mouse-zal feldiszítve. Piros és rettenetesen büszkén tud feszíteni benne. Nyakban is elég praktikus, mert én is aláférek.
Amíg lehetett, a folyóban, tóban is fürödtünk eleget, már 27 fokos volt mindegyik. Zürich strandvárossá alakult. A folyómenti belvárosi strandok nagyon hangulatosak, Dani elvileg nem mehetett volna bele, de a lépcsőnél azért bohóckodtunk vele. Nagyon élvezte, hogy hiába kapar, csak elsodorja a víz. A fiatalok a hidakról próbálgatták a halálugrásokat, kevésbé merészebbek csak a csónakházak, ugródeszkák tetejéről. Peti is belejött az ugrótornyozásba, már először kicsit parázott, de ha már megígérte a fiának, hát menni kellett. Mikor hétvégén Tündéékkel és Hajniékkal a wintherturi strandon jártunk, már elég merészen ugra-bugrált.
Közben Peti apukája látogatott meg minket néhány napra, a kedvéért nem is zuhogott mindig, el lehetett menni a városba sétálni, hajókázni, óriáskerekezni (Dani újabb álma vált valóra), sőt másnap még a Felseneggre is feljutottak anélkül, hogy megáztak volna. Dani azóta is várja az újabb vendégeket, no de nem is kell sokáig várnia.
Esős időban sokmindent sajna nem csináltunk még. Lauterbrunneni hétvége lemondva, Roelékkal sem mentünk Ticinoba, ahol mindig süt a nap, hanem inkább Badenbe néztünk át hőfürdőzni (35,5fok). Elvileg kétórás a jegy, két óra után már csak a távolkeleti gárda és a mi maradtunk az eredeti felállásból. Azt sejtjük, hogy a japánok Badenből ingáznak Zürichbe (csak negyed óra vonattal), hogy közel legyen a mindennapi onsenjük. Jó döntés. Nagyon kellemes kis fürdő, látszik rajta, hogy tényleg régóta használják, gyönyörű a kertje, de igazán nem nagy az egész. Dani többször elindult haza, de leginkább, mert éhes volt, és nem akarta az üres zsemléjét enni. Már egy hete megy a hasa, diétán van szegény, mert akárhányszor tettem egy kis engedmény, rosszabbodott a helyzet. Meglátjuk. Ha hétfőig sem javul, azért felhívjuk a dokit. Táncsak rendel legalább egy a háromból még augusztusban is.
Közben Peti amerikai útja is alakul, megvette a repjegyét, lefoglalták neki a szállodát. A miénk annál kevésbé, mert a berni követségen október 4-re adtak először időpontot, holott mi hatodikán utaznánk. Ki tudja, tudunk-e majd Peti után repülni egyáltalán?
Még annyi történt, hogy Danit minden nap ebédeltetik majd az oviban, remélem, ízleni fog neki a kaja. Csütörtökönként a szülők főznek, de hogy a többi napon mit esznek? Majd elmeséli.
Ja igen. Stefiék (a helybeli magyar lány) hazamennek egy időre. Megkért, hogy amíg senki sincs náluk, ettessük a papagájaikat. El is mentünk hozzájuk madárnézőbe. Viccesek, mert szabadon repdesnek a szobába. A szelídebbik a végén már egész közel merészkedett hozzánk, de Danitől nagyon félt. Főleg, miután biciklipumpával hajkurászta... Sokkal jobb fejek ezek az állatok, ha szabadon vannak, mintha a ketrecben csücsülnek bánatosan. Bár akkor legalább nem szedik le a tapétát a falról.