Folytatás máshol

Azaz itt: http://svajc2.blogspot.com/. És csupán azért, hogy ne legyen két felhasználóm.

Legénybúcsú, esküvő bajor módra

Peti a kempingezés után nagyon vigyázott magára, mert Luxi meghívta a müncheni legénybúcsújára. Kihagyhatatlan alkalom. Taktikusan vonattal ment, nehogy vezetni kelljen. Nem volt valószínű, hogy egysörös este lesz. Megjelenés: bajor bőrnadrágban. Zürichben az ilyesmit elég nehéz beszerezni, de a google-listán mindig vannak mindenttudó emberek, akik elárulták egy jelmezkölcsönző címét. Peti a sokféle tündérruhából a Pumuklit válaszotta.
Reggel 10-kor kezdődött az esemény hagyományos fehérvirslis reggelivel, búzasörrel. Luxinak aznapra mindenféle vicces feladotot kellett megoldani. Pl. a pályaudvaron hordárkodással 10 Eurót összegyűjtenie, de másfél óra/ 1 Euró után feladták, pedig már nőket is cipelt, nemcsak a csomagot. Aztán félóránként angyalruhában fennhangon kellett hallelujáznia, bárhol is voltak. Távolkeleti turistákkal tubákot szippantania. Keleti hölggyel az Octoberfest nagycsúzdáján lecsúsznia. Közben pedig sok-sok sör. Végállomás persze a Wiesen egyik sörsátra volt, ahova csak lefizetéses alapon jutottak be, akkor tömeg volt a sörfesztival első hétvégéjén.
Az esküvőt aztán stílusosan az utolsó hétvégére rakták. Oda már családilag mentünk. A gyerekek minden várakozáson felül jól bírták az utazást és a bulizást is.Elég zsúfolt, de profin szervezett lagzi volt. Reggel tízkor kezdődött fehérvirslis reggelivel (mivel mással?) és búzasörrel (ki gondolná...). Erről primán elkéstünk, mert bementünk Tobi komáért, ittunk náluk egy kávét, így pont belecsöppentünk egy balesetbe az autópályán. Viszont a pap is. Ő negyed órát késett a déli esküvőről, dehát őt mindenképp meg kellett várni. Viszont ránkszóltak, hogy testületileg kicsit halkabban tereferéljünk, mert mégsem kocsmában, hanem templomban várakozunk... Mikor a pap aztán megérkezett, csak annyit mondott: "Na most már hozhatják!", és kezdődött a nász. Anita kb. félidőig bírta, utána a gyerekekkel kavicsokat rendeztünk az udvaron. Előkerültek a teniszütők is, mert Doris teniszezett régebben. Aztán a pezsgő is az állófogadáson. Majd a sör is a vidám délutáni kávés tortaszeletelésnél. Kicsit fura volt, hogy a desszertnél kezdődik a vacsora, de a koffeint nem bántuk. A zenekar időnként zenélt, a vendégek időnként eltünedeztek. Mint kiderült, fényképezkedni. Aztán lufiteregetni. Felfújtak vagy 100 héliumos pirosszíves lufit, arra kellett kötni egy-egy kedves üzenetet a fiatal párnak előre megcímzett képeslapra. Elvileg, aki megtalál egy ilyen képeslapot, fel kéne adja és ugye a kérdés, hány lap ér célba a százból. A helyből felszállás elég soknak nem sikerült, vagy megakadtak a kéményen, fenyőfán, egy meg épp a szomszéd postaládáján. Na, aztán kezdődhetett a buli (leves, főfogás, süti, bor, sör), közben egy megszervezett ivászattal a pincében, ahol Luxit vicces próbatételek várták. Részletek Pétertől igényelhetők. Részünkről barkácsoltunk és fogócskáztunk egy igazi ötéves Gretával. Dani 10 körül dőlt ki, Anita már 8-kor, így hát irány a szállodai szoba. Dani még megnézett egy lóugrató versenyt, mert neki az volt az öröm, hogy ágyból nézheti a tévét, aztán kóma. Az esküvő aztán szigorúan éjfélig tartott helyi szokás szerint, Peti fél kettőkor már fel is ért.
Másnap rövdi telefonálgatás után kisütöttük, hogy mivel még tart az Octoberfest és kezdődnek a nemzetközi vásárok, ennél olcsóbb szállodát nem fogunk találni, hát maradtunk. Délutánt lelkesen a Wiesenen töltöttük, Daninak igazán gyereknap lett: óriáskerék, ilyen-olyan gyerekreptetők, óriáscsúzda, Spongebob-lufi, sültkrumpli. Amit annyira nem bírt, az a vizes hullámvasút és a sörsátor volt. Az utóbbiban rutinosan bealudt. Anita is. Mi meg csak vártuk a sört. Ami csak nem jött, mert a pincérnek szabad félórája volt és csak nem akadt, aki helyettesítse. Olasz asztaltársaink már elég lendületesen mutogatták a felháborodásukat, de a végén csak meglett az a literes korsó.
Wiesen után Tobi koma látogatása családjánál, ahol épp családi vasárnap volt a tiszteletére. Péter is régi bútordarab náluk, így nem zavartunk, csak növeltük a koncentrációt.
Másnap Deutsches Museum, ami a wintherturi Technoráma után kicsit csalódás volt. Gyerekkoromból úgy emlékeztem, tele van kísérlettel, de igazából alig. Az erősáramú rész meg túlságosan is erősáramú volt Dani füleinek, így öt perc után már a hajóknál mászkáltunk. Azért a délutánt simán eltölttöttük a csillagászati és a közlekedési rész között. Irány Frédi valahol München határában. Igen ám, de Péter nem lelte a parkolóházban a kocsit. Már fél órája keringett egyre idegesebben, mindenféle aljas dologra gondolva, mire rájött, hogy már háromszor elment mellette. Ami annál is érdekesebb, mert nincs még egy autó, amiben héliumos Spongebob röpködne a csomagtartóban. Igazán csak egy kicsit volt ideges az ember. A gyerekek ismét példás türelemmel várták a kaland végét. Igazából a kölykök egész hét alatt remekül viselkedtek, Anita csak hazafele, a legutolsó fél órában, Wallenseenél unta meg az autózást, de ott meg nem volt választása, mert dugóban álltunk az autópályán.
Frédiéknél hangulatos gyerekzsivalyos, sörözős, kártyás, taknyos, böfögős este várt ránk, mivel mással, mint fehérvirslivel, pereccel és búzasörrel. Péter elérte az ideális vakációs sörszintet, ami nem ment napi 4 alá. A gyerekek meg az ideális buliszintet, amitől alig lehetett lefektetni őket. Dani kerek perec kijelentette, hogy ő apa mellett ugyan nem alszik a földön, mert ő két lány között szeretne. No comment.
Másnap Andechs, egy monostor, ahol a testet és a lelket is szeretik ápolni, mert a sörözőjében nagyobb volt a forgalom, mint a templomban. Péter is rögtön a Doppelweisbierre ugrott, nem a gyertyákra. Luxiékkal találkoztunk ebédre, hogy kicsit beszélgessünk is, necsak esküvőzzünk. Igen szép hely (sörtől függetlenül), a konyha is remek az étteremben, van játszótér. Na jó, a templom is csinos. Amolyan barokk aranyozott. Orgonával. Merthogy Dani mindenhol az orgonát lesi. Igen örült, mikor a templomi esküvőn orgonán is játszották a zsoltárokat.
Aludni felmentünk Glöttbe, ahova Petra, Tobi koma huga hívott minket éjszakázni. Ők ott építkeztek nagy, csinos házat, plusz egy tyúkudvart a tojások és a potenciális áldozatok miatt. Bár elbeszélésük szerint egy-egy fejvesztéskor az utca összes tyúkja egész nap kiabál. Az esti menü foglalt magában valami variánst is, a búzasör mellé most sváb vacsorát kaptunk, ami után egész nap tudtunk volna kaszálni a réten: szalonnás lencsefőzelék, mellé két centi vastag kisütött füstölt kolozsvári (vagy az már füstölt?), olajba megforgatott nokedli, az egész jól megpúpozott tányéron, mellé pedig mutatóban egy kis saláta. Teljesen kész voltunk. Jutott elég erőnk másnap Legolandban kolbászolni.
Legoland elég vicces hely, de nekünk egy évben egyszer elég lesz, úgy döntöttünk. Hatalmas vidámpark 80 és 200cm között gyerekeknek. Leginkább összeragasztott legókból. Mindent nem próbáltunk ki (idő, fáradtság), de így is elég sűrű volt. Szerencsére már végét járja a szezon, alig kellett sorbaállni, Dani pl. a műlovaglást vagy 5x végigjárta. Kapott tigrises arcfestést, kisrepülőt, kisautót, kishajót, kis hullámvasutat. Ezen azért tériszonya volt. Aztán beültünk együtt a nagyon gyors forgatóba és jót kiabáltunk. Egyébként apuval ment. Apu meg kapott robotos össze-visszaforgatót-fejenállítót, hogy neki is legyen valami jó. És két zacsi turkálós legókockát. Amit aznap este össze is építettek a szállodában mindenféle tankká, repülővé.
Egyébként egész héten két borzasztó dolog történt. Az egyik, hogy mivel takarékos nemzet, még nem fütöttek, sem a szállodában, sem a családoknál. Mi meg távfűtésből érkeztünk. Eléggé fáztunk időnként, hiába voltak a meleg takarók. A másik az a dunai köd. Ami délre alig bír felszállni. És nagyon hideg van tőle. Legolandban minden meleg ruhát felvettünk, Danira még kesztyű is került, de valahogy még így sem volt elég kellemes. Este aztán az első dolog volt, hogy Garmischban megnyitottuk a radiátort és csodák csodájára, ment. Úgy látszik, a hegyekben azért hamarabb ráhangoldónak a télre, pedig igazából kint melegebb volt, mint a síkságon.
Az utolsó napot a hegyekben töltöttük egy (ki hinné) sörtermelő monostornál és őrült Lajos vadászkastélyában. Egyik hangulatosabb, mint a másik. Dani a kastélyt annyira nem értékelte, csak a varázsasztal bűvölte el, amit fel-le lehetett liftezni a konyha és az ebédlő között. A kert gyönyörű, Vénusz barlangja, egy kidekorált csepkőbarlang, szintén varázslatos. Ha őrült is volt, igen találékony és jó ízlésű őrült.
Hazafele aztán elég hosszúra sikeredett az út, de hihetetlen szép környéken kanyarogtunk végig a Lech völgyében. Ott is bármikor el lehetne tölteni egy-két kirándulós hetet. Az Alberg-hágótól meg már hazai terepen jártunk, minden kanyar ismerős volt. Kivéve, mikor hármasban 100-ig gyorsultunk a lejtőn. Az annyira nem tetszett...
Itthon aztán pihi és mosás-mosás-mosás. Danit elkezdtük kétkerekűzni tanítani, egész jól megy neki. Meg lépcsőzni felnőtt módra, mert azt annyira nem komálja. Újabban egész sokat rajzolunk is. Rákapott, mióta faragja a ceruzákat.
Anitával ma voltunk az első széria oltáson, 56cm, 5,1kg, fejlődik, ahogy kell. Tartja a fejét, mozgolódik, figyel, röhögcsél, időnként mintha már beszélgetni lenne kedve. Danin csüng, ha megjelenik a képben, sétálva szeret aludni meg éjszaka.
Az ovit továbbra is szereti Dani, bár nem tiltakozott a két hét szünet ellen... A nagy esemény, hogy majdhogynem egyedül jár egy szomszéd kisfiúval, Simonnal. A szomszédos nagy úton átkísérjük őket, mert ott még akkor sem mindig állnak meg az autók, ha két anyuka két babakocsival és két kisgyerekkel áll a járdán, de az út túloldaláról egyedül kommandóznak az oviig. Nem nagy távolság, lehet vagy 100m, de irtó nagyfiúnak érzik magukat ettől.
Noémivel pedig kapcsolata az alábbiak szerint fejlődik: múlt januárban marták egymást; márciusban nem fogta meg Noémi kezét; mikor Noémi tavasszal kijelentte, hogy Dani lesz a férje, ezt ő letagadta; nyár végén már férj és feleség közös megegyezéssel; ősszel már csak Noémit akarja feleségül venni; Noémi szerint egy fiúk és egy lányuk lesz; Luxi esküvője után Dani kijelentte, hogy mikor ők összeházasodnak, akkor nagy bulit fognak csinálni; és a végső - szombaton "Adj Daninak egy puszit, Noémi, indulunk" alapján, szájonpuszilta a fiatalembert, amitől D kifejezetten megilletődött. Hát itt tartunk. Határozottan női kezekben az irányítás. Mi lesz a következő lépés?!

Kempingezés

Az utolsó meleg éjszakák reményében Peti hétvégén kitalálta, hogy elmennek Danival kempingezni egyet. Daninál már régóta téma, hogy sátorban aludjon és nézze a csillagokat, Félix, a bátor utazó nyúl példáját követve. Nem mentünk messzire, csak az Albis tulsó felén levő Türlerseehez, ami egy igen romantikus kis tavacska. Olyan romantikus, hogy még így harmincon túl is néha zavarba jöttem séta közben. A kempingben Petiéké votl az egyetlen sátor, így letelepedtek a játszótér mellé, amitől Dani igen vidám lett. Éjjel is lehetett hintázni, sőt reggel ébredés után is rögtön. A kacsák meg az orruk előtt csipegették a lehullott almákat. Megfelelő örömködés után körbesétáltuk a tavat, ami elméletileg egy órás túra, nekünk három alatt sikerült teljesíteni, igaz, minden stégnél megálltunk halacskákat keresni, amik csak nem jöttek, néha meg Anitát vigasztalni. Dani érdekes mód első hallásra beletörődött, hogy csak a végállomáson van uzsi, mert elfelejtettük magunkkal vinni. Anita elég nehezen viselte a terepet, leginkább a kenguruban kuksolt, az talán nem rázott annyira. Három hetesen, nem biztos, hogy lélekkirázásra vágyik az ember lánya. Mi este otthagytuk a srácokat, miután kietettük őket az egyetlen nyitva tartó étteremnél, mert a kempingben, holott fel hatkor nyitott az étterem, hétkor zárt és még étlapja is volt, kaját nem lehetett kapni. Másnap reggel mentünk értük sátorbontásra. Dani nagyon lelkes volt, de nagyon fáradt, éjszaka kicsit hűvös lett az idő. De bármikor mehetünk újra, ha rajta múlik.
A héten aztán meglett a böjtje a kempingezésnek, mert előbb Peti pukkant le, utána egy napra anyuka, aztán péntek óta Dani nyűglődik a torokfájós náthájával. Közben Laci bácsi is megjárta nálunk, de sokmindent nem csináltunk, lévén, hogy Daninak délelőttönként óvoda volt, kedden tánc, szerdán azért kinéztünk a játszótérre.
Anita meg csak nő, nő, nődögél. Ma voltunk látogatóban egy 2,5kg-os újszülöttnél, hát hozzá képest a leány irtó kövérnek és óriásinak tűnt. A hivatalos bemérés szerint 4,3kg és 53cm. Dani meg 24kg és 120cm.

Melyik melyik?

Anita & Co.

Anita végtére augusztus 16-n döntött úgy, hogy ideje kikukucskálni a nagyvilágba. Danit még sikerült lefektetni, a Dornbach ügyeletet áthívni és megnézni egy Monthy Python filmet, mielőtt tényleg kritikus lett volna a helyzet. Akkor még megvártuk a műszakváltást a kórházban, mert a szülésznők igen udvariasan jelezték, hogy 11-kor ők bizony haza szeretnének menni, így 11:15-kor még kedvesen sok szerencsét kívántak nekünk a parkolóban, miközben mi befele, ők meg elfele tartottak. A szülészet épp kongott az ürességtől, válogathattunk a rózsaszín és a kék szülőszoba között, gondoltam, még egyszer utoljára hadd legyen kék. A néni nagyon rendes volt, de úgy fél óra múlva már kicsit megsürgettem a dolgokat, mert Anita nagyon fészkelődött. Pétert csak kétszer kellett le- vagy félreültetni, egyébként hősiesen bírta, sőt még a köldökzsinórt is elvágta. Bevallása szerint leginkább titnahalhoz hasonlított az állaga. Meglepetésemre még a nőgyógyászom is előkerült, pedig a biztosításom szerint erre nem volt oka. Kicsit nehezemre esett két fájás között a vízből még udvariaskodni, de a formalitás, az formalitás. Sok dolga éppen nem akadt, egy óra alatt megjárta háztól házig (ágytól-ágyig). Anita persze üvöltött rendesen, szegény tiszta kék volt már, mire betakargatták és visszaadták. Errefele éppen nem divat újabban a babákat fürdetni amíg rajtuk a magzatmáz, merthogy az védi a bőrüket, így elég furán maszatos volt a kölyök három napig. Még most is hámlik kicsit a bőre, de majd kinövi. Peti bentmaradt még egy kicsit, megtankolt csokival, aztán hazament felmenti a Dornbach ügyeletet.
Elvileg három nap után kiengedtek volna minket, de Anita túl sokat aludt és túl gyorsan jött a tej, aztán bepangott, én meg belázasodtam, dolgoztattam a nővéreket másfél napig, amíg minden csodaszert kipróbáltak, hogy kevsebb legyen a tej és menjen le a gyulladás. Néha kicsit boszorkányok között éreztem magam, de legalább kedvesen csinálták. Még az infuziót is. A dokim aztán minden nap jött, pedig ez sincs bent a biztosításomban, de igazából fogalma sem volt, mi bajom, mert minden nap más tünetet produkáltam neki. Szegény Anitát is beadtam ügyeletbe két éjszaka, mert hidegrázassal hozzá sem mertem nyúlni. Azóta aztán rákapott a tej ízére, igazán nem panaszkodhatunk az étvágyára. Éjszaka szerencsére kicsit lassabban emészt, így egész sokat lehet aludni.
Danit kicsit megviselte, hogy bentragadtam a kórházban, főleg, hogy kedden kezdődött az új óvoda, de most már egészen egyenesbe jött az első heti krízis után. Peti hősiesen kezelte a helyzetet, írtó sokat foglalkozott Danival. A legjobb, hogy még szülés előtt vettünk egy vasrudat, amivel tandemmé lehet alakíŧani Dani és Peti biciklijét. Orrszarvú kódnevet kapta a szerkezet a családban. Hát mindenhova azzal furikáztak, a kölyök rettenetesen élvezi, hogy mint az urak, ül a hátsó ülésen, ha kedve van teker, ha nincs, csak lógázza a lábát és apa teperhet.
Anyuék is jöttek két hétre felmentő seregként, mostak, főztek, vásároltak, Danit szórakoztattak, igencsak elkényeztettek minket. Anyu mindent megvarrt, apu mindent megszerelt, a következő egy évben nincs is mit csináljunk. Sokat nem pihentek, de azért egy napra elküldtük őket Heidifalvába sétálni és pancsolni, meg naponta sétálgattak a folyóparton. Szerencsére, habár Anita elég hasfájós, éjszakánként nagyon rendesen alszik, alig kel fel, nem foglakoztatta a nagyszülőket.

Még mindig bent

Mielőtt elhangzik az első kérdés: igen, még mindig egyben, a kisasszony még nem döntött a külvilág mellett. Igaz, semmiféle extra varázslatot nem végeztünk, hogy megjöjjön, de a meztlencsiga-vadászat után igazán belehúzhatott volna. Ha három km gyaloglás nem segít, akkor talán a lépcsőzés marad, de azért még kap egy-két nap esélyt, mert a lépcsőket kifejezetten rühellem. A doki szerint már azért láthatóak a jelek, de hiába mondtam én neki, hogy ezeket a jeleket már kb. egy hónapja érzem, aztán hiába. Péntek délután van randink újra egy szívhangra, aztán elvileg történik is valami vagy aznap vagy hétfőn, mert ő csak egy hetet szokott várni. Szombaton meg ugye ki dolgozik. Hát még péntek délután... Dani mindenestre minden nap kijelenti, hogy most már igazán kibújhatna a kistesó, de az őszinte helyeslésen túl mást nem tudunk tenni. A Dornbach család ezerrel segít, nem tudom, hogy fogjuk meghálálni nekik, a gyerekek majd minden nap együtt vannak, boltba is elhurcibálnak, hogy ne vezessek. Most pl. elvitték Danit megvenni az új autójukat, mert az érdekes program minden kiskorúnak. Peti meg holnaptól szabadságon lesz, akár apaságin, akár rendesen, majd utólag eldönti az adminisztráció.
A meztelencsiga-vadászat elég vicces volt, a kölykök nagyon élvezték. Mi meg rájöttünk, hogy sokmindent kell még tanulnunk a csigákról, mivel azt sem tudjuk, hogy születnek (este előkaptuk családilag a Wikipédiát és megtudtuk). Dani a három nap esőzés után (ami egyébként nagyjából az utóbbi 70 év legnagyobb esőzése volt errefele és még a mi szelíd Sihlünk is áradásközelbe került, a bicikliút jó pár helyen járhatatlan) kijelentette hirtelen, hogy akkor most menjünk kirándulni. Erre nem lehetett nemet mondani még szülés előtt egy nappal sem, nehogy meggondolja magát, így összeszedtük az erősítést a Finsterrütiről és felkanyarogtunk a Bucheneggre. Onnan 20 percre írják a piros éttermünket, de Kriszta saccolt jól: nekünk kb. másfél órába telt odafele. És ez még látványosan a gyorsított tempó volt. Szerencsére mindig akadt valami nagggyon érdekes az erdőben, ha más nem, akkor bálna- vagy cápavadászat. Szegény Lola hősiesen caplatott a nagyok után, de látszott rajta, hogy értelmetlen túlélőversenynek tartja a dolgot, mire Kriszta bedobta a körhinta témát. Ez kb. 5 percig segített, utána újabb "nem hiszem el, hogy létezik" krízis után anyuka inkább ölbevette a legkisebbet. Volt ám meglepi, mikor előbukkant a hinta a piros étterem mögül. Le sem akart szállni. Közben bálnavadászaink tűzoltókká avanzsáltak, így visszafelé erdőtűz erdőtűz hátán mindenfele, és szerencsére a tűzoltókból lett kistigrisek lelkesedése épp a parkolóig tartott. Hozzá kell tennem, hogy a három gyerekket kb. folyamatosan etettük, pedig úgy indultunk, hgoy túl sok kaját vittünk. És aztán jött még a vacsora hullafáradtan...
Hétvégén Danit alig lehett kirángatni, szombaton Peti tett egy kísérltett az Albispass-ra, de elég hamar visszajöttek, viszont vasárnap az egész napot a Technoramában töltötték. Peti most már vette féléves jegyet, mert sosem sikerül végigjárniuk, egyik terem érdekesebb, mint a másik.
Azóta meg csak várunk és várunk és várunk.

Volt egyszer a jóidő

Aztán el is múlt, mert három napja özönvíz van, olyannyira, hogy még Péter is rászánta magát egy új kabát megvételére és már egy pulóveren is gondolkodik. Dani egész jól tűri a helyzetet, leginkább Kisnoémivel kommandóznak valamelyik lakásban (aki kikéri magának, mert ő már nagy). Tettünk egy kísérletet a játszóházra, de amilyen dühöngő hangulat uralkodott, inkább kimentettük a gyerekeket másfél óra után. Ma Kriszta elvitte az egész bagázst vásároni Stefistől, kicsit fura itthon egyedül.
A folyó árad, de annyira, hogy Peti ma lefényképezte, a pocsolyákban lehet ugrálni, tetőtől talpig vizesnek lenni. Kistesónak a fronttól sem jött meg a kedve, hogy körbenézzen a nagyvilágban. Pedig igazán rendes front volt, mert hétfőn még 35 fokban áztunk a medencében az ovis bandával, másnap meg elővettük a pulcsikat.
Peti még mindig a lakáshitelekkel ügyködik, lassan komoly közgazdász lesz belőle, mert kamatlábakkal álmodik. A bankok és a hitelek variációnak száma végtelen, így leegyszerűsítettük a lisátát hat bankra és egy hármas konstrukcióra, hogy versenyeztetni lehessen őket, no meg hátha hajnlandó valamelyik még olcsóbbat kínálni.
Időközben a cégnél megemelték az apasági szabadságot két hétről négy hétre, így Péter tulkepp minden hónapban lesz egy hetet szabin és még mindig marad 3-4 hét a rendesből. Tervezgetjük is már a téli vakaciót a hegyekben!
Dani változatlanul élvezi a vakaciót, bár ezerszer fáradtabb, mint az ovi alatt. Simán alszik fél kilencig, amit cseppet sem bánok és egész békésen elvan itthon is, ha mindenfélét játszunk. Kettőnk közül általában nekem lesz előbb elegem a négy falból...
Talán más most nincs. Se szúnyog, se tetű.